A vitás ügyeket, konfliktusokat egyre többen próbálják meg úgy elrendezni, hogy kimaradjon belőle a pereskedés, és nem ügyvédi segítséget kérnek hozzá, hanem egy mediátor bevonásával szeretnék elrendezni a helyzetet. A legtöbben válási ügyben, párkapcsolati problémákkal keresik fel a mediátorokat, akik számos más problémában tudnak segítséget nyújtani: családi viták, vagyoni kérdések rendezésében is lehet mediátor szakemberekhez fordulni.
Dr. Gulyás Kálmán, az Országos Mediációs Egyesület elnökének is az a tapasztalata, hogya családban jelentkező konfliktusok esetén fordulnak legtöbben mediátorhoz: ilyen ügyeket „szabadúszó” mediátorok, illetve a bírósági mediátorok kezelik, illetve végzik.
„A legkevesebb mediáció a munka világában, illetve a gazdasági ügyekben van” – magyarázta az egyesület elnöke.
A mediáció/közvetítés az alternatív vitarendezés egyik változata, ezen kívül más vitarendezési forma is létezik: ilyen például a döntőbíráskodás, panaszeljárás, békéltetés, és hasonlók.
A mediáció során a feleket olyan felkészült, képzett szakember segíti a vitájuk feloldásában, aki a viták alternatív – érdekeken alapuló – megoldásához ért. A mediációs ügyekben nem a jogvita bíróságon kívüli lefolytatásáról van szó, és nem is a felek lelki befolyásolásáról.
„A mediáció csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél akarja ezt a vitarendezési formát. A problémás ügyekben a mediátornak semlegesnek kell lennie, hiszen a mediátorok szigorú titoktartásra kötelezettek. A mediáció egy tárgyalási folyamat, ahol a mediátor ül középen és az ő kezében van tárgyalás vezetése. Nem javasol megoldást, hanem megszünteti a felek közötti kommunikációs deficitet, újra „összeköti” őket, segít a félreértéseket tisztázni, elviszi a feleket – ha módja van rá – a megegyezésig” – tudtuk meg Dr. Gulyás Kálmántól.
Mediálni gyakorlatilag minden olyan konfliktusban lehet, amit a törvény nem tilt: így igénybe lehet venni büntetőügyben, családi és válási ügyekben, egészségügyi problémáknál, iskolai gondoknál, kamasz-szülő problémáknál, de létezik interkulturális, közigazgatási, munkahelyi és gazdasági mediáció is.
A jogok érvényesülésének egyre inkább tekintik feltételének, hogy rendelkezésre álljanak a viták alternatív rendezésének módjai, intézményei, melyek alkalmasak a jogviták megelőzésére, helyettesítésére. Az Országos Mediációs Egyesület tapasztalatai szerint ez működik a nemzetközi – különösen az Európai Unió- kezdeményezéseiben, ajánlásaiban, és ma már a hazai jogi szabályozásban is, ahol közel húsz jogszabály szabályozza az alternatív vitarendezés valamilyen formáját.
Az ügyvédekkel ellentétben a mediátorok nem a jog oldaláról közelítik meg a kialakult problémát, problémákat.
„Az ügyvéd úgy szocializálódik, hogy neki egy ügyfele van és érte meg kell tennie mindent, de nem biztos, hogy képes mindkét félnek eleget tennie. Az ügyvéd a bíróságon végzi a felek képviseletét, aminek a hossza nem rajta múlik, hanem a bírón. Ehhez képest a mediátornak meghatározott időn belül be kell fejeznie a munkáját, amely maximum 4 hónap lehet. Így általában még olcsóbb is, mintha jogi szakembert fogadnánk, egy pereskedésnél pedig biztosan.” – vélekedett a szakértő.
Mediátor gyakorlatilag bárkiből lehet, aki elvégzi a mediátori képzést, és a törvény szerint felsőfokú végzettséggel kell rendelkezni, de nem kell, hogy jogász legyen az, aki mediátornak tanulna. A képzések során nagy figyelmet fordítanak a mediátori kompetenciák fejlesztésére, mint az asszertív kommunikáció, vagy az egyes konfliktuskezelési technikák. A leendő mediátorokat megtanítják a különböző kérdezéstechnikákra, a testbeszéd megértésére, és az objektivitásukat is igyekeznek fejleszteni. A leendő mediátorok esetében nagyon fontos a rátermettség, enélkül ugyanis nem lehet ezt a szakmát végezni.