A mediáció során a feleket olyan felkészült, képzett szakember segíti a vitájuk feloldásában, aki a viták alternatív – érdekeken alapuló – megoldásához ért. A mediációs ügyekben nem a jogvita bíróságon kívüli lefolytatásáról van szó, és nem is a felek lelki befolyásolásáról.
„A mediáció csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél akarja ezt a vitarendezési formát. A problémás ügyekben a mediátornak semlegesnek kell lennie, hiszen a mediátorok szigorú titoktartásra kötelezettek. A mediáció egy tárgyalási folyamat, ahol a mediátor ül középen és az ő kezében van tárgyalás vezetése. Nem javasol megoldást, hanem megszünteti a felek közötti kommunikációs deficitet, újra „összeköti” őket, segít a félreértéseket tisztázni, elviszi a feleket – ha módja van rá – a megegyezésig” – tudtuk meg Dr. Gulyás Kálmántól.
Mediálni gyakorlatilag minden olyan konfliktusban lehet, amit a törvény nem tilt: így igénybe lehet venni büntetőügyben, családi és válási ügyekben, egészségügyi problémáknál, iskolai gondoknál, kamasz-szülő problémáknál, de létezik interkulturális, közigazgatási, munkahelyi és gazdasági mediáció is. Olvass még a témában
Ez az, amit egy HR-es azonnal kiszúr az önéletrajzodban
„Ha a férje részegen falhoz vágta a mikrót, arra nem jár garancia” – Érthetetlen vásárlói reklamációk
TESZT: Mi a lelked szerinti hivatásod? A válaszaidból ki fog derülni
Ilyen munkaerők a mai huszonévesek. Távolról sem felelőtlenek, csak más az világnézetük
A jogok érvényesülésének egyre inkább tekintik feltételének, hogy rendelkezésre álljanak a viták alternatív rendezésének módjai, intézményei, melyek alkalmasak a jogviták megelőzésére, helyettesítésére. Az Országos Mediációs Egyesület tapasztalatai szerint ez működik a nemzetközi – különösen az Európai Unió- kezdeményezéseiben, ajánlásaiban, és ma már a hazai jogi szabályozásban is, ahol közel húsz jogszabály szabályozza az alternatív vitarendezés valamilyen formáját.
