„Nem hiába nevezik Ciprust a Szerelem szigetének.”
– Említetted, hogy a tavalyi ciprusi nyár, amit a gyermeked apjával töltöttél, életed egyik legboldogabb időszaka volt. Mesélj erről egy kicsit!
– Hát mit mondhatnék? Talán nem hiába nevezik Ciprust a „Szerelem szigetének”. Nagyon paráztam, amikor felszálltam a repülőre. Egyedül voltam, csak annyit tudtam, hogy pár óra múlva leszáll a gépem egy kis szigeten, és onnantól kezdve bármi lehet.
Aggódtam, hogy fogom megértetni magam, menni fog-e az angol, milyen lesz a munka, találok-e majd barátokat, vagy magányosan töltöm az előttem álló 5 hónapot, amire szerződtem. Már ha egyáltalán valóban egy négycsillagos hotelben kapok munkát, nem pedig prostituáltként egy világvégi kisváros sötét bárjában. Olvass még a témában
De valahogy minden egy csapásra megoldódott. Nem lettem prostituált egy sötét bárban 🙂 A munkával minden úgy volt, ahogy az engem kiközvetítő ügynök mondta, az angolommal simán pedig elboldogultam odakint, és rengeteg új barátot is találtam.
Aztán jött ez a fiú is… Hetekig csak udvarolgatott nekem. Én próbáltam távolságot tartani, de ő túl aranyos volt. Egyszer összekaptunk valamin, mire ő virágot hagyott éjszaka az ajtóm előtt. Ilyen kis apróságokkal vett le egy idő után a lábamról.
Cipruson azért nem nehéz szerelembe esni: örök nyár, perzselő napsütés, hűsítő tenger, őrült bulik. Lehetetlen nem elcsábulni. Az az öt hónap olyan volt nekem, mint egy valóra vált álom. Ha tehetném, minden ismerősömet kiküldeném néhány hónapra oda, hogy egy kicsit érezze: él.
„Legszívesebben ráüvöltöttem volna az orvosra.”
– Az apuka hogyan fogadta a gólyahírt?
– Jobban, mint én. Ő örült neki nagyon, helyettem is. Amikor a teszt pozitív lett, még akkor sem hittem el, hogy terhes vagyok… de ő sem. Aztán a kinti nőgyógyászom eloszlatta az összes kétségemet. Amikor megmutatta a baba szívhangját, még akkor sem fogtam fel. Legszívesebben ráüvöltöttem volna: milyen szívhangról beszél? Nincs ott senki és semmi! De ott volt. És az apuka csodálatosan reagált rá: ő volt az egyetlen, aki igazán meg tudott nyugtatni, pedig már rég nem voltunk egy pár.
„A barátaim is sokkot kaptak.”
– És a családod meg a barátaid?
– Természetesen az anyukámat hívtam először. Szegény nagyon ledöbbent, amit persze nem is csodálok. Egyszer csak kap egy telefonhívást Ciprusról, hogy a kislánya terhes, méghozzá nem kicsit terhes, hiszen már az ötödik hónapba lépett.
Az itthoni barátaim is sokkot kaptak elsőre, de rájuk mindig lehet számítani: nem is volt kérdés számomra, hogy örülni fognak. A ciprusi lakótársaimnak és munkatársaimnak pedig örökké hálás leszek, hiszen ők voltak ott velem az elején, a legnehezebb pillanatokban.
