A szeplők, a kócos haj, a természetes magabiztosság lassan ugyanúgy mércévé váltak, mint korábban a smink vagy a tökéletes frizura. Az emberek között mindig kialakulnak új normák, akár a városban élsz, akár az erdőben. A kérdés csak az, hogy ezek a normák segítenek vagy akadályoznak. Végül nem dobtam el teljesen a tükröt. Nem hagytam ott mindent, amit a külvilág diktált. Csak megtanultam, hogy nem kell, hogy ezek határozzák meg az értékemet. Eldönthetem, hogy mikor sminkelek és mikor nem, mikor hagyom a hajam természetesen száradni, és mikor szeretném formára igazítani.
A választás végre az enyém lett. Ha nincs meg az egyensúly, az elvárások bumerángként térnek vissza, mint a cseresznyemag, amit kiköpsz, de a szél visszahoz. Engedd el őket, hagyd, hogy máshol gyökeret verjenek. És közben engedd meg magadnak, hogy te magad is változz, növekedj, és újra meg újra felfedezd, mit jelent számodra a szépség.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünk„A diákomat a szemem láttára rugdosta az apja” – Tanárok mesélnekA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
