Ha sokat gondolsz valamire, megtörténik. Manifesztáció, „véletlenek” és a sorsunk

A fogalmat Carl Gustav Jung svájci pszichiáter vezette be a köztudatba – a szinkronicitás szerint, ha egy bizonyos szimbólumra sokszor és sokat gondolunk, akkor egy idő után manifesztálódik, és egyre gyakrabban bukkan fel az életünkben.

Ez alapján az sem véletlen, amikor vezetés közben sokat gondolsz egy dalra és az nemsokára felcsendül a rádióban, vagy ha folyamatosan egy bizonyos szám jár a fejedben, és utána úton-útfélen azt látod.

Ha hiszel a vonzás törvényében, akkor tudhatod, hogy ez azért történik, mert folyamatos kölcsönhatásban állunk az univerzummal, ami ilyenkor csupán válaszol neked. Ha sokat gondolsz valamire, akkor azt úgy veszi, hogy szükséged van rá, tehát eléd sodorja. Ez persze a negatív gondolatokra is éppúgy érvényes!

Előfordult már veled, hogy rohantál valahova, de lekésted a buszt, és csak később állt össze a kép, hogy ennek valószínűleg oka volt? A World Trade Center katasztrófája után többen is beszámoltak arról, hogy azon a napon történtek velük furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok, melyek csak a tragédia után nyertek értelmet. Egy ott dolgozó hölgy elmesélte, hogy aznap egyszerűen képtelen volt eljutni az épületig; odafelé bekerült egy olyan dugóba, amibe előtte soha, így kiszállt a taxiból, hogy metróval folytassa az útját, de az nem járt.

Elhatározta, hogy ha késéssel is, de gyalog megy el az irodába, ekkor pedig kitört a cipője sarka. Ezután teljesen feladta, és inkább haza indult. Úgy számolt be az élményről, mint egy lehetetlen küldetésről, ráadásul végig úgy érezte, hogy egy hang belül folyamatosan azt mormolja neki, hogy „menj haza”! Azt hitte, minden összeesküdött ellene – később jött csak rá, hogy pont az ellenkezője történt.