A gyereknevelés végtelen és kimerítő munkafolyamat, ezt minden szülő tudja. Bár úgy tűnik, a gyerekek szükségletei kiapadhatatlanok, mégis vágynak az önállóságra és ezt nekünk is támogatnunk kell.
A legtöbb kisgyerekes szülő talán magának sem vallja be, hogy néha szeretné, ha a gyerek önállóbb lenne. A gyerekek valójában vágynak is rá, ennek kicsiként dührohamok formájában adnak hangot, amikor nem sikerül egyedül véghezvinni egy-egy cselekvést. Később, felnőttként is érezhetjük, hogy ugyan szeretünk másokhoz kapcsolódni és együttműködni a többiekkel, mégis törekszünk az önmegvalósításra és időnként magunk akarunk véghez vinni valamit. Nincs ez másként már gyerekkorban sem.
Fontos a függetlenség és a szabad, önálló cselekvés vágya, ezért a jó szülő támogatja gyermekét az önállóságra törekvésben – még akkor is, ha ez időnként döcögős úton halad. Az alábbi négy dolog mindenképpen az önállóságra nevelő szülőt jellemzi.
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Megcsalt a férjem, de egy mondata jobban fájt a hűtlenségnél
1/4 Kiskorától ösztönzi a gyerekét
Viszonylag sokára alakul ki egy gyereknél, hogy a legtöbb dologgal egyedül is boldoguljon, ám ez nem lehet akadálya, hogy önállóságra ösztönözzék. Fontos lehetőséget adni neki a próbálkozásra, akkor is, ha kezdetben ügyetlen. Például amikor szilárd ételt kezdenek fogyasztani, a legtöbben szeretnének egyedül enni, holott még nem tudják gyakorlottan használni az evőeszközt. Ha vágyik rá a gyerek, engedjük próbálkozni, akkor is, ha az étel nagy része a padlón landol. Valószínűleg maga a gyerek is frusztrált lesz az ügyetlenkedéstől, de sokkal csalódottabb lenne, ha kivennénk a kezéből a kanalat és nem engednék gyakorolni.
2/4 Díjaz minden erőfeszítést
A gyerekek mérhetetlenül büszkék, ha megdicsérik őket. Akármilyen egyszerű dolgot is vitt véghez, jár a dicséret, de az sem számít, ha nem sikerült, amit eltervezett, csak megpróbálta például egyedül felhúzni a zokniját; mindenképp értékelni kell az erőfeszítését. A dicsérettel nő a gyerek önbecsülése és további próbálkozásra sarkallja. Mivel azt erősítjük benne, hogy jó, amit csinál, nem tanácsos kijavítani vagy helyette újra végigvinni a tevékenységet. Az öltözködés példájánál maradva: ha egyedül felvett minden ruhadarabot, de azok nincsenek teljesen összhangban, ne öltöztessük át, ha nem muszáj. Fontosabb a sikerélmény.
Tudjuk, hogy nincs mindig idő kivárni a gyerek próbálkozásait, amely kezdetben időigényes. A reggeli rohanásban például nagyon nem alkalmas az önállóság támogatása, inkább a szülő mindent maga csinálna, hogy haladjon. Érdemes mégis megoldást keresni, hogy a gyerek is kivegye a részét a készülődésből. Ha egyedül akarja felvenni a cipőjét és nincs idő kivárni, akkor csak bújjon bele és a kocsiban majd megigazítja magának. Vagy ha egyedül töltené meg a kulacsát, akkor azt megteheti előző este is, amikor jobban van rá idő. Ezt meg kell vele értetni. A gyerek könnyebben fogadja el, hogy nem rögtön teljesül önállósági törekvése, ha konkrét ötlettel állunk elő az újratervezéshez és együtt hozunk döntést.