Nehezen találni hiteles statisztikai adatot arra nézve, hogy a házasságban vagy tartós párkapcsolatban élőknek hány százaléka csalta már meg a párját. A közelemben élők véleményét, de nem feltétlenül személyes tapasztalatát kérdezve meglepő eredményre jutottam.
Holtomiglan, holtodiglan
Összeházasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ezzel fejeződött be minden mese, amit gyermekként este a szüleink felolvastak nekünk és mi is így fejezzük be, amikor a saját gyermekeinknek olvasunk esti mesét. Eszünkbe sem jut azt mondani, hogy „Boldogan éltek, amíg az egyik meg nem csalta a másikat és el nem váltak.” Pedig a statisztikák szerint minden második házasságban így végződik a történet és legtöbbször éppen egy harmadik személy miatt. Ráadásul a klasszikus irodalmi művekben a nők által elkövetett házasságtörés sosem marad büntetlenül. Gondoljunk csak Tolsztoj Anna Kareninájára, vagy Flaubert Bovarynéjára, aki hosszú ás fájdalmas haldokolással fizetett meg a szeretője karjaiban átélt „könnyű, kéjes, örömteli mámorért”.
Ma, a nyugati társadalmakban már nem számít ritka eseménynek, ha egy nő kifelé kacsintgat. A 17. század közepén Angliában még halálbüntetéssel sújtották, ha egy feleségről bebizonyosodott, hogy férjén kívül mást is boldoggá tett.
Ma, a nyugati társadalmakban már nem számít ritka eseménynek, ha egy nő kifelé kacsintgat. A 17. század közepén Angliában még halálbüntetéssel sújtották, ha egy feleségről bebizonyosodott, hogy férjén kívül mást is boldoggá tett.