Az elnyomott papucs
Én vagyok a baráti körünkben a „véresszájú feminista”, a férjem pedig az „elnyomott papucs.” Hogy ennek a megállapításnak mi az alapja? Pusztán annyi, hogy a férjem besegít a házimunkába és foglalkozik a gyerekekkel. Tényleg ennyi, semmi több.
De a társadalmunk annyira vak, hogy ha egy pasi férjként és apaként hozza az abszolút minimumot, akkor már papucsnak tituláljuk, aki elnyomásban él.
A társaságban a többi férj elvárja, hogy amikor együtt nyaralunk, a nő csináljon mindent. A feleségek öltöztetik, altatják, etetik a gyerekeket, ők játszanak velük. A nők pakolnak be minden nap, a nők kenik be naptejjel a tulok férjeket, hogy ne égjenek le, és ők figyelmeztetik őket, hogy ne menjenek úszni a hatodik sör után. Olvass még a témában
Amikor ezt az egyik nyaraláson megjegyeztem a legnagyszájúbb havernak, ő azzal védekezett, hogy nem tud olyan szépen bepakolni, mint a felesége. Azt mondta:
„Nézd, egy férfitól nem lehet elvárni, hogy mindenre emlékezzen. Naptejre, cumira, játékra, könyvre, úszógumira, elemózsiára, ragtapaszra, nedves törlőkendőre, gumimatracra… Csak a nőknek van erre agya, mert ez az ő dolguk, nem a férfiaké.”
Legszívesebben az arcába loccsantottam volna a koktélomat, de ehelyett annyit válaszoltam, hogy a felesége sem így született, hogy mindent tudott, csak kénytelen volt beletanulni, mert rá van kényszerítve.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
