A háztartás fenntartása egy olyan feladat, ami – a tapasztalataim szerint – sokszor nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemelne. Sok családban, párkapcsolatban előfordul, hogy az egyik fél végzi a házimunkák többségét, míg a másik csak „segít”. Ez hosszú távon szerintem nemcsak nehezen fenntartható, hanem szinte biztosan nem is igazságos.
Akkor most egyenlőek vagyunk, vagy sem?
Az a kifejezés, hogy „valaki csak segít a házimunkában”, már önmagában azt sugallja, hogy az alapvető felelősség nem oszlik meg egyenlően. A házimunka nem egy extra teher, amit az egyik fél végez, a másik pedig időnként „besegít” – hanem egy közös feladat, amit meg kell osztani. Ez szerintem nemcsak az igazságosságról szól, hanem a kapcsolati harmóniáról, kölcsönös tiszteletről és önállóságról is.
Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor teljesen reális és érthető, hogy az egyik fél többet vállal. Ilyen lehet például, ha valaki éppen munkakeresőben van, és ezért több időt tölt otthon, vagy amikor valaki kisbabát nevel. Olvass még a témában
„Felhívott, hogy megkérdezze, miért nem tud becsajozni Tinderen” – Szánalmas exek
Mikor láttad be, hogy sosem lesz belőletek férj és feleség?
„Papucs dolog kedvesnek lenni” – 15 dolog, ami visszataszítóvá tesz egy férfit
„A menyem összeverekedett a tanújával” Vőlegények szülei a legdurvább menyasszonyokról
Nem is lehet kérdés, hogy az a helyes, ha egy kismamát igyekszik kímélni a párja – és persze az is rendben van, ha bizonyos feladatokat mindig ugyanaz a személy végez, de csak akkor, ha ez mindkettejük számára elfogadható, megbeszélt és kiegyensúlyozott.
