Szeretném megőrizni a karácsony varázsát, de a hiányt sem akarom elrejteni
Mióta megszületett a lányunk, még fontosabbá vált számomra, hogy a karácsony különleges és örömteli legyen. Szerettem megteremteni az ünnep varázsát, eljárni programokra, feldíszíteni az otthonunkat, és apró hagyományokkal emlékezetessé tenni ezt az időszakot. Azt szerettem volna, hogy a karácsony ne csak néhány szabadnapot jelentsen, hanem egy olyan időszakot, amelyre jó visszagondolni.

Az elmúlt években azonban egyre gyakrabban éreztem magamban egy nehezen feloldható kettősséget. Miközben szeretném megadni a lányomnak és a velünk lévőknek az ünnep örömét, nem akarok úgy tenni, mintha a veszteségeink nem lennének jelen. A gyász ugyanis nem áll meg azért, mert közeledik a karácsony. Nem igazodik a naptárhoz, és attól sem tűnik el, hogy felkerülnek a fényfüzérek az ablakra, vagy ünnepi teríték kerül az asztalra.
Idén különösen nehéz lesz ezt a kettősséget megélni. A szentestei vacsoránál ezúttal nem egy újabb terítéket kell majd elhelyeznem, hanem egy gyertyát. Egy jelet, ami emlékeztet arra, hogy valaki már nem ülhet velünk az asztalnál. Ez egy apró, mégis nagyon beszédes változás. Azt jelzi, hogy az ünnepünk már sosem lesz olyan, mint amilyennek korábban megéltük. Olvass még a témában
„A pasim dobálózik, ha dühös és ilyenkor menekülök” – Ahogyan a haragját kezeli, sokat elárul arról, hogyan bánik veled
Milyen barát vagy valójában? Derítsd ki, hogyan támogatod a hozzád közel állókat!
96 éves nagyik hódítják meg a TikTokot – de miért is várnánk el az idősektől, hogy láthatatlanná váljanak?
„Meghívott az esküvőjére, de semmit nem tudtam a vőlegényről” – mikor jöttél rá, hogy a barátságaid felszínesek?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






