Egy kis kedvesség
A feleségemmel ellentétben – aki csak veszekedni tudott – a recepcióslány mindig mosolygott és kedves volt velem, ez volt az, aminek nem tudtam ellenállni. Otthon csak neheztelés, vagdalkozás, duzzogás várt évek óta, ezért egy kis lágyság teljesen megpuhított.
Pedig a recepcióslány nem is volt különösen szép, de a kedvessége miatt a világ leggyönyörűbb nőjének láttam.
A szürkeség
Nálam ez egy hosszú folyamat volt. A feleségem az eljegyzésünk után eufórikus állapotban volt és nagy lelkesedéssel vetette bele magát az esküvőnk szervezésébe. Ezek voltak a mi igazi mézesheteink, azaz mézes másfél évünk. Sokat nevettünk, sokat szexeltünk, ő ragyogott és minden nap csillogó szemekkel mutogatta, hogy milyen virágból lesznek a díszek, milyen finom lesz a desszert stb. Olvass még a témában
„Szeretném, ha tudnád, hogy a férjemmel találkozgatsz” – 3 nő, aki utólag jött rá, hogy szerető státuszba került
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
„Hallani sem akart róla, hogy aláírja” – ügyvédek gondolatai a házassági szerződésről
„Boldog asszony, boldog élet” – rossz tanácsok és hamis frázisok a házasságról, amiket ideje elfelejtenünk
Aztán eljött a nagy nap – ami valóban életünk legboldogabb napja volt –, majd egy hét csodás nyaralás, és utána a nagy nihil. A szürke hétköznapok és a céltalanság. A feleségem nem akart gyereket, ami a következő lépés lett volna, és szerintem úgy volt vele, hogy elérte élete csúcspontját az esküvővel, és nem tudta, mit kezdjen magával.
Egykedvű lett, nem adott magára, nem akart szexelni, mintha elszállt volna belőle az élet. Azért csaltam meg, mert nem feleségként viselkedett, hanem mint egy passzív bútordarab a házban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
