Az őszi levegő frissessége inspirál, a reggeli hűvös emlékeztet: elindult valami. De az idei ősz más. Most nem akarok több lenni, nem akarom még jobban csinálni. Most csak jól akarom csinálni.
Ez nem egy újabb szinte teljesen újratervezős ősz lesz, hanem egy elcsendesedős, önmagamhoz visszatalálós. Egy olyan időszak, amikor engedélyt adok magamnak arra, hogy ne legyen minden precíz, szép, tökéletes – csak valódi. Mert szerintem néha pont az a legnagyobb változás, ha nem a maximumra törekszünk, hanem arra, hogy jól legyünk a bőrünkben.
A szezon, amikor újra túl sokat akarunk magunktól
Ősszel valahogy mindig felerősödik bennünk a vágy: legyen minden a helyén. Rendezzük újra a lakást, kezdjünk bele egy új rutinba, főzzünk szezonális finomságokat, találkozzunk rég nem látott barátokkal, menjünk el ide-oda, kapcsolódjunk, jelen legyünk – közben dekoráljunk, süssünk, fejlődjünk. Az ősz szinte suttogja: „most kell igazán összeszedettnek lenni.” Olvass még a témában
De vajon kinek az elvárásait próbáljuk teljesíteni? Ki mondta, hogy mindenhez kedvünknek kellene lennie? Hogy a lelassulás csak akkor értékes, ha közben gyertyák égnek és sütemény sül a sütőben? Hogy a pihenés akkor érvényes, ha jól mutat az Instagramon? Lehet, hogy idén ősszel másfajta teljességre van szükségünk.