A fóliában nevelt zöldségeim a májusi hőséget is alig bírták, a paradicsomom is csak mostanság kezdett végre teremni, a kedvenc nyári gyümölcsünkből, a dinnyéből pedig idén talán egyszer ettünk igazán finomat. A városi patakok, amik régebben időről időre kiöntöttek, most csontszárazon tátongtak.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a tavaszi-nyári gombagyűjtés egy az egyben elmaradt, nemhogy ehetőt, semmilyen gombát nem találtunk az erdőben. Szembesülnünk kellett a kietlenséggel és azzal, hogy a baj sokkal nagyobb, mint gondoltuk.
Megkönnyebbülés helyett figyelmeztető pofon
És akkor jött az igazi arculcsapás: biztos te sem maradtál le a hírről, amikor kormányzati szinten kérték, hogy a kritikus idősávokban takarékoskodjunk az árammal. Nem tudatosan, de mint utólag kiderült, mi meglehetősen „ideális” felhasználóknak számítunk – pl. a mosást, mosogatást mindig reggel indítom, a klímánál pedig eleve vigyázunk, hogy magasabb hőfokra állítsuk, miközben ne engedjük teljesen átmelegedni a lakást. Mégis mellbe vágott a tudat, hogy mibe kerültünk országos szinten. Olvass még a témában
Cinque Terre 5 legjobb programja – a saját élményeim alapján
A török város, amit a „zöld arany” határoz meg: Gaziantep fantasztikus pisztácia királysága
„Johnny Bravo szexi volt!” Melyik rajzfilm hősébe voltál „szerelmes”?
„Nem jött be dolgozni, majd másnap azt mondta, hogy azért, mert eltévedt.” Munkatársak, akikre mindig emlékezni fogsz
Aztán gyorsan érkeztek a hírek, hogy a Duna vízgyűjtő területén esni kezdett, és végre nálunk is lepergett pár csepp eső, enyhült az idő. A hatóságok szinte azonnal visszavonták a kéréseket: minden mehet a régi kerékvágásban, innen már megoldják.
Egyrészről persze megnyugtató volt hallani ezt az egészet, másrészről viszont elszalasztott lehetőségnek éreztem.
Ahelyett, hogy végre magunkba szálltunk volna, megint elhittük, hogy néhány napos odafigyelés után visszatérhetünk a megszokott kerékvágáshoz és a pazarláshoz.
Ez a helyzet tökéletesen megmutatta, hogy a klímaváltozás már „nem csupán” az időseket, gyerekeket és a növényeinket viseli meg, hanem a legmodernebb technológiáinkat is eléri. Az erőmű működéséhez óriási mennyiségű hűtővízre van szükség a Dunából, amit a folyamat végén felmelegedve engednek vissza.
Itt viszont belép egy szigorú környezetvédelmi szabály: a visszaengedett víz nem melegítheti fel a Dunát 30°C fölé. Ez nem bürokratikus szeszély, hanem a folyó élővilágának, a halaknak és a növényeknek a védelmét szolgálja.
Ha a Duna magától is 25-26°C-osra melegszik a tartós kánikulában, miközben a vízállás is rendkívül alacsony, az erőmű biztonsági és környezetvédelmi okokból kénytelen visszavenni a teljesítményből. És itt éri el a rendszert a legfrissebb csapda: miközben a hűtővíz hiánya miatt nyáron nehezebb áramot termelni, mi éppen csúcsra járatjuk a hűtőket és a klímaberendezéseket. Az áramigényünk tehát pontosan akkor tetőzik, amikor a termelés a legsebezhetőbb.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
