Az életem gyakorlatilag arról szól, hogy problémákat oldok meg, tüzet oltok, próbálom valahogy a tutajt normálisan egyik parttól a másikig elkormányozni. Néha azonban teljesen kimerülök. Ilyenkor nem akarok erős nő lenni, szeretnék elgyengülni, mint a némafilmek hősnői. A képkocka alatti felirat pedig csak ennyi lenne: aaaaaaah! Néha igenis soknak érzem még a két gyerekemet is, sok a férjem, és néha a munkától is besokallok. Ha azonban ezt nem vallanám be magamnak, valószínűleg teljesen belefáradnék. Meg kell hát adni saját magamnak az esélyt, hogy néha elgyengülhessek. Ilyenkor pedig jó, ha áll mögöttem valaki, aki elkap. De mi kell ahhoz, hogy néha-néha valóban én legyek a gyengébbik nem?
Kell egy férfi
Igen, ez ilyen egyszerű. Kell egy férfi, aki néha leveszi a vállamról a terhet. Bevallom, nagyon szerencsés vagyok, mert a férjemnek semmit sem kell mondani, magától megtesz mindent, és még annál is egy kicsit többet. Szóval én azt hiszem, egy erős nő mögött mindig ott áll egy gyengéd férfi, aki segít abban, hogy az erős nő néha gyenge is lehessen.