Az életem gyakorlatilag arról szól, hogy problémákat oldok meg, tüzet oltok, próbálom valahogy a tutajt normálisan egyik parttól a másikig elkormányozni. Néha azonban teljesen kimerülök. Ilyenkor nem akarok erős nő lenni, szeretnék elgyengülni, mint a némafilmek hősnői. A képkocka alatti felirat pedig csak ennyi lenne: aaaaaaah! Néha igenis soknak érzem még a két gyerekemet is, sok a férjem, és néha a munkától is besokallok. Ha azonban ezt nem vallanám be magamnak, valószínűleg teljesen belefáradnék. Meg kell hát adni saját magamnak az esélyt, hogy néha elgyengülhessek. Ilyenkor pedig jó, ha áll mögöttem valaki, aki elkap. De mi kell ahhoz, hogy néha-néha valóban én legyek a gyengébbik nem?
2/5 Kell egy lelki társ
Valóban… nem egyszerű megtalálni őt, de mindenkinek van lelki társa. Szerencsés az a nő, aki mondjuk a párjában talál rá. Vannak, akik egy jóbarát személyében lelik meg a lelki társukat. Az a tapasztalatom, hogy nélküle nem megy semmi. A hétköznapok monotonitásából csak az tud kiragadni, ha valakivel megbeszélhetem a lelki problémáimat. Ezzel már sikerül is a küldetés, hiszen elgyengülhetek, nem csak nekem kell viselni a terhet, megoszthatom valakivel, aki meg is ért.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!