A kor csak egy szám, de az tény, hogy a 40 az 40, a 30 pedig 30. Nem érdemes puffogtatni, hogy a 40 az új 30. Ennek ellenére persze nagyon is rosszul esik, hogy egy 40 feletti férfi esetében mindig azt latolgatjuk, hogy mennyivel lett sármosabb a harmincas éveihez viszonyítva. Sármosabb, nem öregebb! Egy nő 40 felett azonban már a szarkalábakat számolgatja, és kesereg elmúlt fiatalsága felett. Ennek azonban nem kell így lennie!
Ez már tényleg a B-oldal?
Sokszor hallom, ahogy negyvenes nők vicceskednek egymás közt, hogy „Ó, nekünk már a B-oldal forog!” Mit várunk másoktól, ha mi magunk így gondolkodunk? Nem segítenek az elvárások sem. Márpedig elvárják, hogy negyven felett már ne hordjunk farmert, felejtsük el a tornacipőt, és decens kiskosztümben, körömcipőben feszítsünk. Már furcsán néznek, ha valaki a negyvenes éveiben vállal gyermeket („Nem lesz ehhez már kicsit késő?”).
Nincs B-oldal. Egy nő negyven felett ugyanúgy lehet fiatal, csak el is kell hinnie magáról.
Ilyen egy nő 40 felett
Van benne tartás. Nem enged meg magának olyan dolgokat, amiket egy húszas éveiben lévő nő igen. Már nem azért fotózkodik, hogy minél több ismerőse és lájkja legyen a közösségi oldalakon. Van néhány igaz barátja, akikre tényleg számíthat. Ezek nem kirakatkapcsolatok, hanem többnyire évtizedek óta tartó barátságok, ismeretségek. Már nem igazán érdekli, hogy mit gondolnak róla mások, ki tudja heverni, ha valami valakinek nem tetszik. Egy negyvenes nőt azért már komolyan vesznek. Már nem hessegetik el az ötleteit a munkahelyén, figyelnek rá és értékelik.
A negyven feletti nő magabiztos. Nem kérdőjelezi meg önmagát, biztos a döntéseiben. Általában már elérte azt a pontot, azt a célt, amivé szeretett volna válni. Ekkor már teljes az élete, kiegyensúlyozott. Ki mer állni saját magáért, és azokért is, akiket szeret. Őszinte, sosem kertel és nem játszmázik. Simán megmondja a véleményét bárkinek, ugyanakkor soha nem keresetlen szavakkal, hanem vannak érvei.
Egy negyvenes nő nem fél kimondani azt sem, ha valami tetszik neki, szereti elismerni mások érdemeit. Nem szégyelli kimondani a bókokat és ugyanilyen kedvvel fogadja is azokat. Azonban átlát a szitán, nem olyan könnyű átverni, nem is érdemes ezzel próbálkozni.
Egy negyven feletti nő már nem szégyell jó nagyot nevetni. Érti és értékeli is a humort, ami a kapcsolataiban nagy szerepet játszik. Ennek köszönheti azt, hogy sugárzik, ragyog.
Annak ellenére is szép, hogy már vannak ráncai. Ezek olyan ráncok, amelyeket az élettapasztalat rajzolt ki.
Az évek kinél jobban, kinél kevésbé nyomták meg a ceruzát, miközben rajzolták az apró szarkalábakat, ráncokat, de minden negyven feletti nőhöz hozzátartoznak a saját életének buktatói, leckéi, tanulságai. Van elég bátorsága ahhoz, hogy éljen, és van elég önbizalma ahhoz, hogy élvezze is.
Én imádok negyvenes lenni. Nem akarnék visszamenni az időben, hogy újra a húszas vagy a harmincas éveimben éljek. Határozottabb vagyok, őszintébb saját magamhoz. Boldogabb is vagyok, hiszen ott vagyok, ahol lennem kell. Méghogy elásni magam! Az eddigi életem legjobb szakaszában tartok, a világ kitárul előttem. Nem zavar, hogy őszül a hajam és nem baj, hogy az arckrémemre az van ráírva, hogy 40+. Ez vagyok én, és büszke vagyok rá. Büszke vagyok magamra.