Egy napom a magányos karanténban

Sokakhoz hasonlóan most én is olyan helyzetbe kényszerültem, amiben korábban sosem voltam. Bár nem áll távol tőlem az egyedüllét, most én is ismerkedem magammal, az új – remélhetőleg csak átmeneti – életemmel és próbálok úgy helyt állni, hogy közben még az életkedvem se hagyjon el. Mit ne mondjak: nem könnyű. Íme, egy magányos napom az ötödik hete tartó karanténban.

6.30 – szól az ébresztő, ahogy minden hétköznap szokott, akkor is, amikor a munkahelyemre járhattam be dolgozni és nem a nappali sarkában kialakított itthoni irodámig kellett csak kicsoszognom. Minden este lefekvéskor elképzelem, hogy másnap reggel majd felpattanok, lenyomok egy 60 perces jógaórát vagy lemegyek futni egy-két kört a közeli parkba, de ez persze nagyon ritkán valósul meg. Ahogy általában, most is csak félig csukott szemmel lenyomom a szundi gombot és adok magamnak röpke másfél órát, hogy magamhoz térjek. Hova is rohannék?

8.00 – Nincs mese, most már ébren vagyok, átböngésztem a híreket, válaszoltam az álmatlanságtól szenvedő családtagjaim és barátaim éjjeli üzeneteire és szoktatom magam a gondolathoz, hogy mindjárt le kell ülnöm dolgozni. A lakásommal szemben egy iroda van, ahol már reggel 6 óta lázasan zajlik a munka. Kikukucskálok a redőny rései között és csodálom őket, hogy képesek ilyen korán felkelni. 

8.30 – Eljutottam a fürdőszobáig. Mivel nagyon vékonyak a falak így hallom, hogy a szomszédban is már tesznek-vesznek, bekapcsolom a zenét és próbálom addig mosni az arcomat hideg vízzel, míg az összes párna okozta gyűrődés eltűnik róla. Felöltözöm kényelmes itthoni ruhába, mert ezt a szabály az első pillanatban felállítottam magamnak: kizárt dolog, hogy pizsamában dolgozzak.

Olvass még a témában

„Kinyomtatta a Facebook fotóimat a randira” – A legkínosabb randisztorik, amiket sosem felejtünk el

„Apám azt hitte a tampon elveszi a szüzességem” – Milyen tévhitek élnek a férfiak fejében a női testről?

„Évek óta ki nem állhatják egymást” – Boldogtalan párok rossz szokásai, amiket tévesen normálisnak hisznek

„Két teljes évet várt reménykedve, de a gyűrű nem jött” – Nők történetei az elmaradt leánykérésről

9.00 – Kezdődik a munkanap. Míg korábban ilyenkor vidáman köszöntöttük egymást kolléganőimmel az irodában, megbeszéltük, hogy ki melyik filmet és sorozatot nézte este és ráfordultunk a napi teendőkre, most csak én vagyok.

Oldalak: 1 2 3 4 5

A cikk folytatódik, lapozz!

Ezeket olvassák most

„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd

Kipróbáltam a lusta kertész módszert, és több növényem lett, mint valaha

Melyik szeretetnyelvet beszéled a hétköznapokban? 10 gyors kérdés és válasz, ami nagyon sokat elárul rólad

Heti horoszkóp 2026. augusztus 17. – augusztus 23.: Itt az ideje a tervezésnek

Így lesz roppanós és ízletes a kovászos uborka: kulisszatitok a piacról