A ravatalozó előtt álltunk, anyám a karomba csimpaszkodott, amikor megláttam a nőt. Ötven körüli lehetett, szürke kabátban, egy szál fehér krizantémmal a kezében, és ott állt, félrehúzódva a családtól, mintha nem lenne hozzá joga, hogy közelebb menjen. Nem ismertem. Anyám sem ismerte, azt láttam az arcán, ahogy összeszűkült a szeme, amikor rá nézett.
Nagyapám nyolcvanhat évesen halt meg, csendben, alvás közben, ahogy azt mindenki kívánná magának. A temetésre eljött a fél utca, a régi munkatársai, a kártyapartnerei, a szomszédok, akiknek évtizedekig kölcsönadta a fűnyíróját. Ismertem mindenkit, aki ott állt a sír körül, kivéve azt a nőt a szürke kabátban.
Az idegen nő a sírnál
A szertartás után, amikor már oszlott a tömeg, láttam, hogy odalép a sírhoz, leteszi a krizantémot, és hosszan, mozdulatlanul néz a fényképre, amit a koszorúk közé állítottunk. Nem sírt, legalábbis nem úgy, ahogy mi sírtunk egész nap. Inkább olyan volt, mintha valamit lezárna magában. Olvass még a témában
Hogyan fogadod a kritikát? Teszteld, mennyire nyitott vagy a visszajelzésekre!
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
„Amikor épp feladtuk volna, akkor jött össze a baba” – Sikertörténetek több évnyi próbálkozás után
Ezt hozza 2026. szeptember 14. a numerológia szerint: szeretet és gondoskodás
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
