Mikor elbocsátottak félmunkaidős irodai állásomból, pánikba estem. Tudtam, hogy a munkanélküli időszak csak átmeneti, de akkor bármennyire is próbáltam, semmi jó dolgot nem láttam ebben, pedig visszatekintve igenis voltak pozitív hozományai.
1. Felhagytam a felesleges költekezéssel
Tipikus impulzusvásárló voltam, ha beugrottam egy plázába, egészen biztosan nem jöttem ki onnan üres kézzel. Egy akciós felső, egy újabb sminkecset, mindig találtam valamit amit nem tudtam otthagyni. Mivel azonban ebben az időszakban oda kellett figyelnem minden extra kiadásra – hiszen csak a legszükségesebb dolgokat engedhettem meg magamnak, mint számlák kifizetése és étel – ezekről le kellett mondanom.
Meglepő módon semmi nem hiányzott: a szekrény mélyéről elfeledett ruhadarabok kerültek elő és az is kiderült, hogy smink kellékeket sem kell vennem évekig. Rádöbbentem, hogy eddig milyen felelőtlenül és feleslegesen szórtam a pénzt.
2. Végre belevágtam a minimalizmusba
Már évek óta terveztem, hogy megpróbálok fokozatosan átállni a minimalista életmódra. Ez nem azt jelenti, hogy egy félig üres lakásban akartam élni, hanem az egész mozgalom mögötti filozófia vonzott, csak képtelen voltam elkezdeni. Lusta voltam szelektálni a dolgaimat és az előbb említett vásárolgatásról sem tudtam lemondani.
A munkám elvesztése tökéletes kezdő lökést adott és azóta fokozatosan teszem magamévá egyre jobban a valóban felszabadító, egyre inkább minimalista életet.
3. Empatikusabbá váltam
Ma már teljesen más szemmel nézem azokat az embereket, akik nem „álommunkákat” végeznek. Azelőtt sem néztem le őket, csak úgy gondoltam, ők megelégszenek ennyivel. Ma már tudom, hogy bármelyik ilyen meg nem becsült munkát is végezheti egy olyan remek szakember, aki éppen szorult helyzetbe került és kénytelen volt ezt elvállalni annak érdekében, hogy a számláit ki tudja fizetni.
4. Sok kacattól megszabadultam
A munkám elvesztése miatt ugyan kevesebb pénzem lett, azonban lényegesen több időm is, amit igyekeztem hasznosan eltölteni. Először is szisztematikusan kirámoltam és átnéztem minden szekrényem, aminek köszönhetően rájöttem, mennyi felesleges holmim van.
A már nem hordott ruháimat szétosztogattam a barátaim között, illetve párat eladtam a neten. És ez felszabadító érzés.
Ugyanígy tettem minden – számomra már haszontalan – dekortárggyal, háztartási géppel, magazinnal és a végén a szellős, rendezett lakást látva szinte fellélegeztem, mintha egy nagy terhet tettem volna le a vállamról. Ezt a rendet igyekszem azóta is fenntartani.