Ünnepnapok
Külföldön dolgoztam gyorsétteremben és a főnököm pikkelt rám, mert nem voltam helyi. November végén láttam, hogy beosztott dolgozni szentestére, karácsony másnapjára, szilveszterre és január elsejére. Mondtam neki hogy ez igazságtalan, főleg mert a többi kolléga muszlim volt, akiket nem érintettek az ünnepek. Senki nem kelt a védelmemre, pedig mondtam nekik, hogy ha két napot nem vesz át valaki, akkor nem jövök be egyik napon sem. Kinevettek, azt hitték, viccelek. Amikor nem jelentem meg szenteste, egyből telefonáltak és hitetlenkedtek, pedig akkor már egy teljes hónapja mondogattam nekik minden nap, hogy ez lesz.
Képekben
Egy fotóstúdióban dolgoztam, ahol három napon belül kirúgtak azt a kollégát, aki betanított volna, de magamtól is megtanultam kezelni a gépeket, sőt, olyan rendszert építettem fel, amit a többi üzletünk is átvett. Öt hónap folyamatos munka után szóltam, hogy a nagymamám temetésére kell mennem, de a boltvezető azt mondta, „ne is álmodjak” arról, hogy elenged. Másnap bementem, kikapcsoltam az összes gépet – amiket egyedül én tudtam működtetni – fogtam a jegyzeteimet és eljöttem. A menedzser őrjöngve rohant utánam és – röhejes módon – kirúgással fenyegetett, de nevetve közöltem vele, hogy már tíz perce kiléptem.
Olvass még a témában
Időben
Öt hónappal a nyaralásom előtt jeleztem az irodában, hogy azon a héten szabadságon leszek. Két nappal indulás előtt közölték, hogy nem engednek el, mert nekem kell prezentációt tartanom az elmúlt félévről. Mondtam, hogy rendben, majd két nap múlva szépen felszálltam a gépre és elrepültem. A gépemen a „prezentáció” nevű dokumentum a felmondásom tartalmazta. Amikor visszajöttem, élvezettel hallgattam, amikor a többiek elmesélték, hogy a tökfilkó felettesem próbált prezentálni, aminek az lett a vége, hogy céklavörös fejjel kiszaladt a tárgyalóból.
A cikk folytatódik, lapozz!
