Valahogy sosem volt számomra kérdés, hogy amikor felnövök, lesz majd gyerekem. Kamaszként még nekem is a „klasszikus családkép” élt a fejemben: apa, anya, két gyerek, és persze egy kutya. Végül nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a felsorolásból majdnem minden teljesült, ám az első gyermek után úgy döntöttünk, csak egy csodálatos kislányt nevelünk fel. Nem azért, mert nem a szülőséget tartom a világ egyik legcsodálatosabb dolgának, hanem mert gyorsan rá kellett döbbennem, micsoda felelősséggel, lemondásokkal és áldozatokkal jár az anyává válás, amit csak teljes „erőbedobással” érdemes és kell csinálni.
Jó néhány hónappal ezelőtt csak úgy céltalanul böngésztem az internetet, amikor szembejött velem egy oldal, ami néhány ezer „gyerekmentes” főt tömörített. Persze nyomban feliratkoztam, hiszen mindig is izgalmas dolognak tartottam megismerni mások nézőpontját, főleg akkor, ha teljesen szembemegy a saját látásmódommal. Követni kezdtem a posztokat, amik önmagukban nem is voltak annyira kiemelkedőek, viszont a kommentek és a reakciók annál inkább megdöbbentettek.
Itt azért gyorsan leszögezném, hogy minden nőnek és férfinak joga van eldönteni, szeretne vagy sem szülővé válni és a kívülállóknak, mint amilyen én is vagyok, semmilyen joga nincsen senki felett pálcát törni. Ám, ahogyan mondottam, érdekel a téma és tovább görgettem. Olvass még a témában
Ahogy a legtöbb, kisebb-nagyobb közösségben, úgy itt is voltak olyanok, akikről szinte sütött, hogy gyerekkori sérelmek, traumák miatt nem lesznek sose alkalmasak arra, hogy szülővé váljanak – legalábbis nem addig, amíg ezeket fel nem ismerik, és nem konzultálnak szakértővel.
Végtelenül elkeserítő volt látni, hogy sokan éreznek gyűlöletet a gyermekek iránt, és sok esetben úgy nyilatkoztak róluk, mintha nem is emberek lennének. Mivel ők kirívó esetek, az ellentábor jellemző módon rájuk hivatkozik, az ő példájukat ragadja ki, ezzel is megerősítve a saját igazát. Holott maga a CF mozgalom sokkal tudatosabb döntésekre épít, és akik nem csak jó poénnak fogják fel a gyerekmentességet, azok az említett tagokat próbálták a helyesebb meglátások felé terelni.
De miért választja valaki ezt az életmódot?
Ahány ember, annyi oka van a „gyerekmentes” életmódnak, de azért néhány általános és gyakori meglátást sikerült összegyűjtenem a reakciók alapján.
Kényelem és megtakarítások
Nagyon gyakran a gyermektelenség legfőbb indoka a kényelem, a nyugalom, amit nem kívánnak felrúgni egy gyermek érkezése miatt. A megnövekedett kiadások is vezető indokként szolgának. Igaz, ami igaz, kisgyermek mellett a készletek megcsappannak, és az élet minden, csak nem kényelmes és csendes. Teljesen megértem, akik ezekre a szempontokra építik az érvrendszerüket, ugyanakkor a saját példámon jól látom, hogy a kezdeti nehézségek milyen gyorsan háttérbe tudnak szorulni.
dusanpetkovic/depositphotos.com
A CF-mozgalom hívei közül sokan úgy nyilatkoznak a gyerekvállalásról, mintha a szülőknek örök életükben egy magatehetetlen csecsemőt kellene gondozniuk, pedig természetes körülmények közt az első néhány babázós hónap után, gond nélkül elkezdjük tudni megoldani a napi teendőket, és újra irányítás alá vesszük az életünket. A szülőség lesz az új természetes! Persze, van akinek ennyi „önállótlanság” is több, mint elég.
