Mozgalommá vált a gyermektelenség – De miért választja valaki a „child free” életmódot?

Mozgalommá vált a gyermektelenség – De miért választja valaki a „child free” életmódot?

Címlap / Életmód / Család / Mozgalommá vált a gyermektelenség – De miért választja valaki a „child free” életmódot?

Mozgalommá nőtte ki magát azoknak az embereknek a csoportosulása, akik önmagukat CF-nek, avagy „child free”-nek nevezik.

Valahogy sosem volt számomra kérdés, hogy amikor felnövök, lesz majd gyerekem. Kamaszként még nekem is a „klasszikus családkép” élt a fejemben: apa, anya, két gyerek, és persze egy kutya. Végül nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a felsorolásból majdnem minden teljesült, ám az első gyermek után úgy döntöttünk, csak egy csodálatos kislányt nevelünk fel. Nem azért, mert nem a szülőséget tartom a világ egyik legcsodálatosabb dolgának, hanem mert gyorsan rá kellett döbbennem, micsoda felelősséggel, lemondásokkal és áldozatokkal jár az anyává válás, amit csak teljes „erőbedobással” érdemes és kell csinálni. 

Jó néhány hónappal ezelőtt csak úgy céltalanul böngésztem az internetet, amikor szembejött velem egy oldal, ami néhány ezer „gyerekmentes” főt tömörített. Persze nyomban feliratkoztam, hiszen mindig is izgalmas dolognak tartottam megismerni mások nézőpontját, főleg akkor, ha teljesen szembemegy a saját látásmódommal. Követni kezdtem a posztokat, amik önmagukban nem is voltak annyira kiemelkedőek, viszont a kommentek és a reakciók annál inkább megdöbbentettek. 

Itt azért gyorsan leszögezném, hogy minden nőnek és férfinak joga van eldönteni, szeretne vagy sem szülővé válni és a kívülállóknak, mint amilyen én is vagyok, semmilyen joga nincsen senki felett pálcát törni. Ám, ahogyan mondottam, érdekel a téma és tovább görgettem.

Ahogy a legtöbb, kisebb-nagyobb közösségben, úgy itt is voltak olyanok, akikről szinte sütött, hogy gyerekkori sérelmek, traumák miatt nem lesznek sose alkalmasak arra, hogy szülővé váljanak – legalábbis nem addig, amíg ezeket fel nem ismerik, és nem konzultálnak szakértővel. 

Végtelenül elkeserítő volt látni, hogy sokan éreznek gyűlöletet a gyermekek iránt, és sok esetben úgy nyilatkoztak róluk, mintha nem is emberek lennének. Mivel ők kirívó esetek, az ellentábor jellemző módon rájuk hivatkozik, az ő példájukat ragadja ki, ezzel is megerősítve a saját igazát. Holott maga a CF mozgalom sokkal tudatosabb döntésekre épít, és akik nem csak jó poénnak fogják fel a gyerekmentességet, azok az említett tagokat próbálták a helyesebb meglátások felé terelni.

De miért választja valaki ezt az életmódot?

Ahány ember, annyi oka van a „gyerekmentes” életmódnak, de azért néhány általános és gyakori meglátást sikerült összegyűjtenem a reakciók alapján.

Kényelem és megtakarítások

Nagyon gyakran a gyermektelenség legfőbb indoka a kényelem, a nyugalom, amit nem kívánnak felrúgni egy gyermek érkezése miatt. A megnövekedett kiadások is vezető indokként szolgának. Igaz, ami igaz, kisgyermek mellett a készletek megcsappannak, és az élet minden, csak nem kényelmes és csendes. Teljesen megértem, akik ezekre a szempontokra építik az érvrendszerüket, ugyanakkor a saját példámon jól látom, hogy a kezdeti nehézségek milyen gyorsan háttérbe tudnak szorulni. 

dusanpetkovic/depositphotos.com

A CF-mozgalom hívei közül sokan úgy nyilatkoznak a gyerekvállalásról, mintha a szülőknek örök életükben egy magatehetetlen csecsemőt kellene gondozniuk, pedig természetes körülmények közt az első néhány babázós hónap után, gond nélkül elkezdjük tudni megoldani a napi teendőket, és újra irányítás alá vesszük az életünket. A szülőség lesz az új természetes! Persze, van akinek ennyi „önállótlanság” is több, mint elég.

Kiesés a munkából

Szintén gyakori érv a CF hívőktől, hogy nem akarják, vagy éppen nem tudják megengedni maguknak, hogy éveket kiessenek a munkából.

Sajnos ez nagyon komoly, valós érv.

Aki gyereket vállal, az óhatatlanul is másként, máshogy fog teljesíteni a munkában, elég már csak arra gondolni, hogy gyakrabban kell táppénzre menni a kicsi(k) miatt, és bizony sokszor komoly hátránnyal indulnak azok, akik gyermek mellett próbálnak visszailleszkedni a munkába.

Ugyanakkor fontos meglátás a gyerekmentesek részéről, hogy időnként elítélik őket, mikor fontos posztokra pályáznak: mintha nem a teljesítményük számítana, hanem pontot vonnának le az érdemeikből azért, mert nem alapítottak családot.

Nekem ebben is szerencsém volt. A kötetlen munkabeosztásom miatt egy év után úgy éreztem, az alvásidőkben felszabaduló időt már a munkámra tudom fordítani, így sem a táppénzzel, sem a komolyabb keresetkieséssel nem kellett számolnom. Ugyanakkor ez a felállás ritka, a probléma alapja pedig társadalmi szinten hatalmas és nehéz kérdéseket vet fel.

Ökológiai lábnyom

Örömmel fogadtam, hogy egyre többen tisztában vannak azzal, hogy a gyerekvállalásnak hatalmas ökológiai lábnyoma van, és bizony sokaknál erős érv a gyerekmentesség mellett a túlnépesedés problémája. Ám biztos, hogy indokolt az ennyire drasztikus döntés? Részemről az ökológia lábnyomunkat tudatossággal és növényi étrenddel próbálom csökkenteni, de elismerésre méltó azoknak az elhivatottsága, akik azért nem vállalnak gyermeket, mert ennyire környezettudatosak. Persze, erre rátesz egy lapáttal az is, hogy már én is komolyan féltem a gyermekem jövőjét –  mi lesz azokkal, akik még csak most válnak felnőtté?

Felelősségteljes gondolkodás

Sokan meggondolatlannak gondolják a gyerekmenteseket, azt szajkózzák, hogy „majd úgyis megbánják”, pedig akik tudatosan döntenek az életmód mellett, azokról éppen ennek az ellenkezője mondható el.

Miért ne lehetne felelősségteljes az, aki nem akar gyermeket vállalni? Attól még nagyon sok formában kiteljesedhet valaki és vállalhat felelősséget komoly dolgokért, emberekért..

Jól mutatja ezt az is, hogy gyakran azok döntenek a gyerekmentesség mellett, akik egyébként pedagógusok, vagy szociális körökben tevékenykednek. Ők úgy vélik, saját munkájukat nem tudnák olyan odaadással és figyelemmel végezni, ha saját gyermekük miatt is felelősséget kellene vállalniuk.

Nem visszafordítható

A gyerekvállalás nagyon nehéz kérdés, és jobb helyeken komoly beszélgetések előzik meg a tényleges döntést – mindezek ellenére semmire sincs garancia. Az ok abban keresendő, hogy amikor családot alapítunk, akkor valójában fogalmunk sincs, mire vállalkozunk. Láthatunk jó példákat, de nem tudhatjuk, mi van a háttérben, és láthatunk elrettentő példákat is, de itt sem tudhatjuk, mi történik a négy fal között.

Nincs két egyforma család, és gyakran családon belül sem egyformák a gyerekek, de az biztos, hogy a szülővé válás nem egy visszafordítható dolog.

fxquadro/depositphotos.com

Tényleg nagy rizikó, és számos kérdést felvet, különösen azokban, akik nem teljesen biztosak magukban a gyermekvállalást illetően. Teljesen jogos ez az aggodalom és megint csak felelősségteljes meglátásra utal. Sokkal jobb, ha valaki nem vállal gyermeket, mintha úgy vállal, hogy utána az egész helyzetet tehernek, fájdalmas, lelki sérülésnek éli meg. Nyilván tabutéma arról beszélni, hányan bánják meg a szülővé válást, de a CF-es csoportosulások éppen arra olyan jók, hogy az ilyen jellegű tabutémák felszínre kerülhessenek.

Ezek az okok, érvek bukkantak fel leggyakrabban a vélemények között, és anyaként is nagyon tanulságos volt látni, miként gondolkodnak az emberek erről a kérdésről. Ugyan én semmi pénzért nem fordítanám vissza az idő kerekét és nem döntenék másként a családalapítás kérdéséről, a gyerekmentesek legtöbb ellenérvét tökéletesen megértem.

Nagyon idilli helyzet, amikor valaki időben megtalálja a párját, fel tud építeni egy életet, amelyben biztonsággal vállalhat gyermeket, és nem kell óriási érvágással számolnia, ha végül érkezik az utód. 

Akad segítség a nagyszülők részéről, így a szülők párként is tudnak egymásra koncentrálni, nem kell minden energiájukat, idejüket, és pénzüket a gyereknevelésbe ölniük… Ez manapság egyre ritkább, és lassan csak a kiváltságosoknak adatik meg, de a gyerekek csak jönnek és jönnek. 

A szélsőségekkel persze itt sem tudok azonosulni, de úgy gondolom, a gyerekmentes mozgalom nagyon mély kérdésekre hívja fel a figyelmet – bármelyik oldalról is szemléljük azt. Ami bizonyos: aki nem érzi és nem látja csodálatos dolognak egy új élet születését, az ne is kezdjen bele.

VIDEO Így tedd fel helyesen a kontúrt, bronzosítót és pirosítót

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!