Határozottan az emberek hozzáállása! Mit teszünk, ha elromlik a telefonunk? Elvisszük megjavíttatani vagy újat veszünk? Esetleg, ha a garancia lapon még érvényes dátum szerepel, az előbbi mellett döntünk, de döntő többségben az utóbbinál. Tudom, egy érzelmi kapcsolatot nem lehet összehasonlítani egy használati tárggyal, csakhogy pontosan ezt tesszük!
Tárgyiasítjuk a kapcsolatainkat, és ha nem vesszük hasznát, esetleg időhiányban szenvedünk, könnyedén átrangsoroljuk. Túl sok energiát fektetünk a karrierépítésbe és a megélhetésbe, kinek lenne még kedve egy fárasztó nap után a párkapcsolatát is csiszolgatni? Kompromisszumot kötni? Helyre hozni, egy hibát, ami nem jelenti a véget, csak esetleg nagyobb energiabefektetést igényel? Még mit nem!
Miért jutottunk ide?
Okolhatnánk a társadalmat, a médiát vagy a TMI-t, én mégis úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felelős. A szabadságot áhítjuk, miközben birka módon követünk irányzatokat, és hallgatunk a barátaink, családunk, legrosszabb esetben vadidegenek szavára. Elhisszük, hogy normális az, ha eldobunk egy kapcsolatot, ahelyett, hogy dolgoznánk rajta, mert a függetlenségünk, az egyéni értékeink fontosabbak, mint a Mi. Mégis, én azt mondom, legyen akármilyen nehéz a munka és a magánélet között lavírozni, jöjjön akármennyi akadály, én fogom eldönteni, meddig úszok az árral szemben, és amíg a másik fél is így vélekedik, tulajdonképpen nem is egymagam viselem az olykor égig emelkedő hullámokat. Ez veszett ki ma már sokunkból, a kitartás és a hit, egymásban, a jelenben, a jövőben, és saját magunkban! Olvass még a témában
10 álomszép esküvői manikűr, amit minden menyasszony megirigyelne
Mondatok, amiket az emberek szakítás előtt mondanak
„Alacsony vagyok és fáj a nyaka, ha megcsókol” A legröhejesebb szakítási indokok
„A szeretője közölte, hogy terhes és a jegygyűrűjét követelte” – Özvegyek meglepetése a férj halála után
Ezek ellenére amondó vagyok, van, amit már nem lehet megjavítani, és amibe nem érdemes energiát fektetni. Azonban ezt csak mi érezhetjük, hogy ez azért történik, mert a kapocs, tényleg nem volt az igazi, vagy csak azért, mert nem volt elég kitartásunk, hogy megtudjuk, vajon azzá válhatott volna.
