Megvan az a pillanat, amikor szülőként teljesen biztos vagy benne, hogy most neked kellene irányítanod a helyzetet? Nem azért, mert hatalommániás vagy, hanem mert „így szokás”.
Mert ezt láttuk a szüleinknél, és mert ez tűnik logikusnak, magától értetődőnek. És akkor jön a gyereked, aki nem azt csinálja, amit „kellene”, amit te csináltál az ő korában. Nem (mindig) hisztizik, nem csapkod, nem vágja magát a földhöz. Egyszerűen elmondja, miért nem ért egyet. Nyugodtan, összeszedetten, olyan érvekkel, amikre hirtelen nem is tudsz mit mondani.
Mennyi mindent újratanulhatunk felnőttként!
Mindig is büszke voltam arra, hogy nálunk gyakorlatilag „elmaradt” a dackorszak, mert a lányomat annyira könnyű volt észérvekkel meggyőzni, hogy soha nem fordult elő olyan jelenet, amiről a többi szülőtársam beszámolt. Bármilyen helyzetben lehetett vele egyezkedni és tényleg értett a szép szóból. Így különösen vicces volt, amikor a napokban megkérdezte: Olvass még a témában
Feleség vagyok, nem projektmenedzser – Hogyan lett a nőkből a háztartás titkárnője?
A névszámod alapján ilyen az ideális partnered
„Kövér vagyok és utálom magam” – amikor a társadalom azt várja, de nem megy az önelfogadás
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
