Anya, mi az a kompromisszum?
Persze, már akkoriban is finoman fogalmaztam, mert a tapasztalat azt mondatta velem, hogy ha valami túl könnyű a jelenben, akkor máskor, másban lesz nehéz. Ez be is következett: még csak kiskamaszkorban járunk, de én úgy érzem, alig maradtak eszközeim. Azzal szembesültem, hogy a jól bevált módszereim nem működnek és szó szerint nincs előttem hasznosítható minta, annyira más ez a mostani generáció. Ők már nem hajlandóak automatikusan engedelmeskedni, csak azért, mert mi vagyunk az idősebbek, vagy mert „ez a világ rendje”.
A lányom kérdez, határozottan (és „sajnos” túl logikusan) érvel, kérés nélkül is folyton visszajelez, és közben olyan természetességgel áll ki magáért, amitől egyszerre feszülök meg az utolsó idegszálamig és dőlök hátra elégedetten. Mert bár mostanában sokkal többször bosszant, mint ahogy arra szükségem lenne, mélyen belül pontosan tudom: őt senki sem fogja „csak úgy” félretolni az életben. És ez valahol megnyugtatóbb minden pillanatnyi kényelmetlenségnél.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
