Idővel az ember befelé fordul és önmagában találja meg a lelki békét.
A pörgés
32 évesen még belegondolnom is furcsa, hogy egykor – sőt, nemrég! – még minden egyes hétvégén hajnalig buliztam. És hétközben sem unatkoztam, szinte minden nap volt valami programom: barátokkal találkoztam, eljártam edzeni és utána mindig beültünk valahova stb. Ma ennek a töredékébe is belehalnék, fogalmam sincs, akkoriban hogy bírtam ezt! Ez lenne az öregség, hogy a gondolatára is rosszul vagyok, ha nagyritkán elhívnak egy lakásavatóra vagy babaváróra? Mert így van: azt sem tudom, milyen indokkal húzzam ki magam egy társasági jópofizásból.
