„Persze, hogy sokat csúfoltak, a nevem miatt is, a származásom miatt is, de a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, ha nem emiatt, akkor találtak volna fogást rajtam más miatt. De egy kisvárosban, ahol amúgy sem terem minden bokorban szokatlan nevű ember, én ezzel lógtam ki leginkább a sorból. Felnőttként is adódnak azért vicces sztorijaim, ha valahol név szerint hívják be az embereket, és csak összeráncolt szemöldökkel nézik a papírt, akkor én már felállok és megyek, mert tudom, hogy én következem. Az egyetemi felvételim előtt is egy jó tíz percet kellett vitatkoznom a személyim fölött, míg egyáltalán beengedtek, mert az adminisztrátor állította, hogy ilyen név márpedig nincs, de ha van, akkor is férfié, tehát Razan én egészen biztosan nem lehetek. Végül azért sikerült meggyőznöm, hogy én én vagyok, és fel is vettek az egyetemre.”
Milyen érzés különleges névvel élni? Ajándék, Nyikita és Razan válaszolnak
