Van, akit kifejezetten bosszant, amikor egy ismerőse elkezdi ugyanazokat a ruhákat, kiegészítőket vagy stíluselemeket viselni, amelyeket korábban tőle látott. De miért érezhetjük úgy, mintha valaki elvenne tőlünk valami személyeset, miközben valójában csak hasonlóan öltözködik? A pszichológia szerint ennek mélyebb oka lehet, mint egyszerű hiúság vagy féltékenység.
Az egyediség mint pszichológiai szükséglet
Az amerikai C. R. Snyder, a Kansasi Egyetem kutatója, és Howard Fromkin, aki a Purdue Egyetemen, majd a kanadai York Universityn dolgozott, már a hetvenes évek végén leírták az úgynevezett egyediségelméletet (uniqueness theory), amely szerint minden embernek belső igénye van arra, hogy megkülönböztesse magát másoktól. Ez nem extravagancia, hanem alapvető pszichés egyensúlyozás: ha túl hasonlónak érezzük magunkat a tömeghez, elveszítjük az identitásunk egy darabját, ha viszont túl különbözőek vagyunk, elszigetelődünk. A stílusunk, az öltözködésünk ennek az egyensúlynak az egyik legláthatóbb terepe.
Amikor valaki szó szerint lemásolja a megjelenésünket, az elmélet szerint ez a kényes egyensúly billen fel. Hirtelen úgy érezzük, kevésbé vagyunk egyediek, mint gondoltuk, és ez a pszichénk számára fenyegetésként csapódik le, még akkor is, ha racionálisan tudjuk, hogy egy kabát miatt senkinek nem esett bántódása. Olvass még a témában
„Amikor épp feladtuk volna, akkor jött össze a baba” – Sikertörténetek több évnyi próbálkozás után
Bájosak, stílusosak és igazságosak: ezért szeretünk annyira a Mérlegek társaságában lenni
Így segít, ha megírsz egy levelet, amit sosem küldesz el senkinek
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
