Sok hagyományt elengedtem, de egyhez ragaszkodom – miért lett divat már novemberben karácsonyfát állítani?
November elején már javában ünnepi díszbe borulnak az üzletek, és az utcákat járva látom, hogy a legtöbb ház ablakában, udvarában felcsillan egy-egy fényfüzér. Persze, nem akarok álszent lenni: ahogy lecseng a színes ősz, én is előkapom a karácsonyi dekorációkat. A díszítés nálam nem annyira dátumhoz, mint a természethez, az adott évszak hangulatához kötött.
Viszont van, amihez ragaszkodom: ez pedig a karácsonyfa állítása. Pedig rám aztán tényleg igaz, hogy rengeteg hagyományt megreformáltam, elengedtem az évek során! Mégis úgy alakult, hogy mióta családot alapítottunk, 24-én közösen, hármasban díszítjük a fát. Ez számunkra a valódi ünnep kezdete, és azt érezném, felrúgunk valami különlegeset, ha ezen változtatunk. Olvass még a témában
Idén egy pillanatra mégis meginogtam
Ahogy az lenni szokott, a lányom már november első hetében azzal jött haza az iskolából, hogy „Anya, mikor díszítjük a fát?” Láttam, mennyire várja, főleg, hogy hallotta, az osztályban már többen is dekoráltak otthon. Viszonylag könnyen meg tudtam győzni, miért érdemes várnunk, de egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy talán ezen a „szabályon” is változtathatnánk.
Főleg idén, hiszen ebben az évben elutazunk az ünnepek között, ami azt jelenti, hogy jóformán alig fogjuk kiélvezni a fánk látványát. De végül mégis nemet mondtam a lányom könyörgő szemeinek és az összes csábító fényfüzérnek is. Az a gondolat kavargott bennem, hogy ha ezt előre hozom, valami fontos csúszik ki a kezeim közül.
A novemberi ünneplés titkos üzenete
Az elmúlt években észrevettem, hogy a korai díszítés egyre inkább trenddé válik a világban. A közösségi médiában már november elején tökéletesen feldíszített nappalik köszönnek vissza ránk, és a barátaim fele szintén nekiáll ilyentájt dekorálni – de nemcsak úgy általában véve a nappalit vagy a teraszt, hanem a karácsonyfát is. Azt mondják, egyszerűen jól esik. A fények, az illatok, a karácsonyi zene mind azt az érzést erősítik bennük, hogy végre valami melegséget csempészhetnek az egyre hosszabb estékbe.
Nem tudom ezt elvitatni és nem is szeretném, mert igazuk van. Az ünnepi hangulat tényleg nem kötődik dátumhoz. A nosztalgia, amit a fények és a régi díszek előhívnak, valójában lélektani kapaszkodót jelentenek, magukban hordozzák a biztonság, a gyerekkor, a meghittség illúzióját.
Talán azok, akik már novemberben teljesen ráhangolódnak a karácsonyra, nem csupán dekorálnak, hanem valahogy megnyitják a teret. Nem pusztán az ünnepekre, hanem a jó kedvre, a meghittségre, a családi összejövetelekre. A világ körülöttünk olyan sokszor bizonytalan, kiszámíthatatlan és jól esik annyi biztos örömöt beletenni a hétköznapokba, amennyit csak lehetséges. Ráadásul az emberek egyre bátrabban alakítják saját hagyományaikat, és egyre kevésbé félnek attól, hogy mások mit gondolnak róluk.
Ezért ragaszkodom mégis december 24-éhez, ha karácsonyfa díszítésről van szó
Nálunk a fa nem dekoráció és nem is egy kipipálandó tétel a karácsonyi listán, hanem inkább egy családi rítus. A lassulás és az örömök nyitányának valódi kezdete. Az az egy óra, amikor igazán együtt vagyunk, teázunk és sütit eszünk, karácsonyi zenét hallgatunk és beszélgetünk, miközben aggatjuk a díszeket. December 24. nem a kapkodásról szól vagy arról, hogy sietni kell az iskolába, el kell intézni az ügyes-bajos dolgokat. Erre a napra már minden elő van készítve: mikor ideérünk a naptárunkban, már csak a nyugalom, az együttlét, a közös időtöltés marad.
Ha ezt az alkalmat megváltoztatnám, úgy érezném, hogy megfosztom magunkat ettől a finom, évente egyszer előforduló, különleges alkalomtól.
Ráadásul a karácsony egy családban addig tudja igazán őrizni a varázsát, amíg jelen vannak gyerekek, legalábbis, ez az én megélésem. A lányunk már 10 éves lesz és bár biztos, hogy még néhány évig örömmel veszi ki a részét az ünnepi forgatagból, rövidesen nem lesz számára fontos a közös díszítés – vagy már másvalakivel szeretne osztozni ezen a programon. Akkor majd nekünk is lesz lehetőségünk újragondolni ezt a hagyományt és lehet, hogy mi is már novemberben díszíteni fogjuk a karácsonyfát.
Végül is az ünnepi szokásaink sokkal többről szólnak, mint arról, mikor kerül fel a fényfüzér vagy a csúcsdísz a fára. Valójában arról árulkodnak, mennyire merjük követni a saját ritmusunkat. Egyik út sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más. És ez a felismerés milyen felszabadító tud lenni!