„Minél több öröm, minél kevesebb fájdalom” – hangzik a boldogság hagyományos receptje, mely azonban mintha kezdene kimenni a divatból a legújabb trendekkel. De valóban új divathóbort-e, hogy a kellemes érzésért olykor szenvednünk is kell? Dr. Brock Bastian, az ausztrál Melbourne-i Egyetem pszichológus professzora erre felel.
A fájdalom neurokémiája
A fájdalom és a gyönyör kapcsolatának tanulmányozásához nem kell feltétlenül a hálószobáig – vagy éppen a „játszószobáig” – menni.
Aki ugyanis rendszeresen sportol, pontosan tudja, hogy a fizikai megterhelés okozta kellemetlen érzetet egy idő után emelkedett hangulat váltja fel. Sikerült bebizonyítani például, hogy a futók szervezete ópioidokat termel.
Ezek az idegrendszeri működést szabályozó vegyületek a szervezet természetes fájdalomcsillapítói. Felszabadulásuk során nemcsak a testi tapasztalás változik meg, hanem a hangulat is.
Olyasfajta boldogságot lehet tehát a fájdalom útján megélni, amilyet puszta öröm egyszerűen nem nyújthat. Persze, az összehasonlítás nem hierarchikus, tehát ez az érzet nem alább- vagy feljebbvaló, hanem egyszerűen másfajta.
Aki ugyanis rendszeresen sportol, pontosan tudja, hogy a fizikai megterhelés okozta kellemetlen érzetet egy idő után emelkedett hangulat váltja fel. Sikerült bebizonyítani például, hogy a futók szervezete ópioidokat termel.
Ezek az idegrendszeri működést szabályozó vegyületek a szervezet természetes fájdalomcsillapítói. Felszabadulásuk során nemcsak a testi tapasztalás változik meg, hanem a hangulat is.
Olyasfajta boldogságot lehet tehát a fájdalom útján megélni, amilyet puszta öröm egyszerűen nem nyújthat. Persze, az összehasonlítás nem hierarchikus, tehát ez az érzet nem alább- vagy feljebbvaló, hanem egyszerűen másfajta.