Van egy furcsa pillanat, ami időről időre visszatér az életemben. Amikor minden rendben van, nincs konkrét probléma, nincs sürgős határidő, nincs konfliktus. Mégis valahol mélyen bennem ott dolgozik a szorongás. Egy halk, de kitartó érzés, hogy ez így nem maradhat sokáig. Hogy biztos történni fog valami rossz.
Sokáig nem értettem ezt. Azt hittem, egyszerűen túl aggódó vagyok, vagy nem tudok örülni annak, ami jó. Kicsit még szégyelltem is: hogyan lehet az, hogy amikor végre minden nyugodt, én akkor sem tudok megnyugodni?
Később kezdett összeállni a kép. Hogy ez az érzés nem a jelenről szól, hanem a múltról. Hogy nem az történik, hogy „valami baj van”, hanem az, hogy a testem és az idegrendszerem még mindig úgy működik, mintha bármikor jöhetne a baj. Olvass még a témában
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
A diagnózisod lehet ok, de nem kifogás – Miért kezdtük fegyverként használni a pszichológiai terminusokat?
Só a nyílt sebre vagy az első lépés a gyógyulás felé? Egy hétre újra kutya lett a házban
„Ő rákiabál a gyerekre, én nem” – A férjednek joga van másképp bánni a gyerekkel, mint ahogy te neveled őket
Mintha a nyugalom nem lenne biztonságos állapot, hanem inkább egy átmeneti szünet két feszültség között.
Amikor ezt először kimondtam magamnak – hogy talán a gyerekkori traumám dolgozik bennem –, furcsa módon egyszerre volt ijesztő és megkönnyebbítő érzés. Ijesztő, mert be kellett magamnak ismernem azt, hogy ez nem csak „rossz szokás”, hanem valami mélyebb. De közben meg is könnyebbültem, mert végre volt rá magyarázat.
Elkezdtem figyelni ezeket a helyzeteket
Azt vettem észre, hogy ilyenkor nem konkrét gondolatok jelennek meg, hanem inkább egy testi állapot. Feszültebb vagyok, nehezebb ellazulni, mintha folyamatosan „készenlétben” lennék. És ehhez aztán az agyam gyorsan gyárt történeteket: mi romolhat el, mi fog félremenni, hol van a hiba.
Ez egy idő után ez az érzelmi körhinta nagyon kiszámíthatóvá vált. Ha minden rendben ment, szinte automatikusan elkezdtem keresni, mi nincs rendben. Mintha nem tudtam volna elhinni, hogy létezhet tartós nyugalom.
Onnantól azonban, hogy felismertem, azt is tudtam, hogy meg fogom tudni állítani – még ha ehhez először dolgoznom is kell néhány dolgon. Az egyik legfontosabb, amit megtanultam, az az volt, hogy különbséget tegyek a jelen és a múlt között. Ez elsőre egyszerűen hangzik, de a gyakorlatban nem az. Mert amikor ez az érzés bekapcsol, nagyon meggyőző. Teljesen valóságosnak tűnik.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
