Az ajándék
Én hetekig kutattam egy méregdrága, limitált kiadású akciófigurát – amiért vidékre kellett utaznom - hogy azt adhassam neki karácsonyra, ő pedig vett nekem egy (legolcsóbb, műanyag) vekkert, amit azzal a felkiáltással adott át, hogy azért kapom, mert a telefonom ébresztőhangja nagyon idegesíti. Ott álltam a szülei lakásában a rokonaival körbevéve és próbáltam nem elsírni magam, mert abban a pillanatban egyértelművé vált, hogy én sokkal kevesebbet jelentek neki, mint gondoltam.
A verseny
Fél éven át készültem egy félmaratonra, a barátom tudta, hogy ez mennyire fontos nekem. Eleve stresszesen indult a nap, mert késve vett fel kocsival, de az utolsó pillanatban sikerült regisztrálnom és ha kapkodva is, de elkezdtem a versenyt. Végig az adott erőt, hogy majd ő vár a célnál. Csakhogy nem várt, hanem visszament a szállásra aludni, mert előző este – mint mondta - „hajnalig videójátékozott”. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez az ember soha nem fog mellettem állni és ott is hagytam.
Olvass még a témában
Az aggódás
Két éve voltunk házasok, minden tökéletes volt. Egyik éjjel vidékről vezettem haza az autópályán zuhogó esőben, amikor egyszer csak elromlott az ablaktörlő. Félreálltam a leállósávba és felhívtam a férjem, akivel megbeszéltük, hogy villogóval, lassan megpróbálok eljutni az első kijáratig – ami 3 kilométerre volt – és onnan megint hívom. Alig láttam valamit, de nagy nehezen eljutottam a kijáratig, megálltam egy benzinkúton és hívtam. Csengett, csengett, nem vette fel. 40 percen keresztül próbáltam. Addigra már csak csepergett az eső, így hazaaraszoltam. Mint kiderült, ő elment lefeküdni. Nem aggódott értem. Akkor megtört bennem valami és egy évre rá el is váltunk.
A cikk folytatódik, lapozz!
