Akik csak akkor érzik a feleség hiányát, amikor már késő.
Természetes
A gond az, hogy természetesnek vettem, hogy a feleségem mindig mellettem lesz. Sosem fordult meg a fejemben, hogy képes lesz elhagyni, és amikor felvetette, olyan mérges lettem, hogy azt mondtam: akkor menj isten hírével. Pedig akkor lehet, hogy még megállíthattam volna, de a gőgöm erősebb volt.
A legszörnyűbb az, hogy tudtam, miért hagy el, és igaza volt: nem figyeltem rá már évek óta, és ennek ellenére még nekem állt feljebb. Ő a válás után teljesen kivirult, olyan szép lett, mint amikor megismerkedtünk. Gyorsan talált is magának valakit – nem csodálom –, akivel azóta is boldog. Én azóta sem voltam senkivel, és éppen jó úton vagyok ahhoz, hogy alkoholistává váljak. Egyedül az vigasztal, hogy ő talált magának valakit, aki jobban megbecsüli, mint én. Olvass még a témában
„Ő rákiabál a gyerekre, én nem” – A férjednek joga van másképp bánni a gyerekkel, mint ahogy te neveled őket
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Nem leszek népszerű, de kimondom: nem mindenki érdemel második esélyt
A toxikus munkahelyem leggonoszabb trükkje: elhitették velem, hogy nem vagyok elég jó
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
