„A helyedben én…” – 7 ártalmatlannak tűnő mondat, ami valójában toxikus

Valószínűleg csak meg szeretnéd nyugtatni a másikat, hogy éreztesd vele, akármi is történt, ez még nem a világ vége. Ilyenkor viszont észrevétlenül sikerül megbántanod őt a szavaiddal. Hiszen azt sugallod felé, hogy amit ő komoly problémának él meg, egyáltalán nem az, és legszívesebben csak továbblépnél a témán.

Előbb-utóbb a (nem szándékos) elutasítás miatt úgy dönthet majd, hogy később inkább el se mondja neked, mi nyomja a szívét, hiszen te úgysem tartod azt elég nagy gondnak. Egy ilyen helyzetben az a legjobb, ha megkéred, hogy meséljen az érzéseiről, közben pedig biztosítsd arról, hogy bármi is lesz, találtok rá megoldást.

Amikor úgy érzed, neked van igazad, biztosan te is szeretnéd megosztani a pároddal/tesóddal/barátnőddel, hogy mit gondolsz. Csakhogy van olyan, amikor az emberek olyannyira nem értenek egyet, hogy meg sem akarják hallani egymást. Ilyenkor elhangozhat a fenti mondat, de valójában ez csak ront a helyzeten – és a kapcsolatotokon.

Ugyanis azt az érzést kelti a másikban, hogy nem érdekel téged, ő mit szeretne, mindenáron a saját igazadat akarod érvényesíteni. Szakértők szerint jobb, ha inkább azt mondod, hogy “fontosnak tartom, hogy meghallgassuk egymást. Mondd el, mit gondolsz, és utána én is megosztom veled a véleményemet.”

Amikor valaki tanácsot kér tőlünk, vagy elmesél egy élethelyzetet, megpróbáljuk magunkat a cipőjébe képzelni. Ilyen esetben elhangzik a fenti kifejezés, de gondoltad volna, hogy még ez is lehet toxikus? Az emberek többsége (mivel tudják, hogy nincsenek a másik helyében) hajlamosak ilyenkor olyan tanácsokat adni, amiket amúgy sosem csinálnának meg, de így, hogy számukra nincs tétje, bátrabbnak festik le magukat. Emiatt gyakran megesik, hogy valaki nem túl ideális tippeket ad, ami visszájára is elsülhet. Ilyenkor inkább add tudtára a másiknak, hogy ha te járnál hasonló helyzetben, lehet, hogy ezt vagy azt másképp csinálnál, de mivel nem tapasztaltad még meg élőben, így nem tudsz 100%-ban hasznos tanácsot adni.

A szó, amit senki sem szeret hallani, de mindenki használja! Amikor valamilyen élethelyzetben kiderül, hogy neked volt igazad, és már előre sejtetted, hogy ez lesz a végkifejlet, nehéz megállni, hogy ne emlékeztess rá mindenkit. Azonban ez a kifejezés csak rátész egy lapáttal az aktuális gondokra, és a másik fél nem csak magára, de rád is mérges lesz, amiért rossz érzést keltesz benne – akár tudat alatt!

Felejtsd el a “megmondtam” felkiáltást, és ha ilyen helyzet alakul ki, inkább később, ha már kicsit lehiggadtak a kedélyek, mondd el a partnerednek, hogy számítottál erre, és a jövőben inkább menjetek biztosra, hogy ne kerüljetek újra ebbe a szituációba.

…az exedet, a legjobb barátnődet, a munkatársadat, bárkiről szó lehet ilyenkor. Ha valaki csalódik egy másik személyben, vagy visszaélnek a bizalmával, az első, ami eszünkbe jut, hogy megpróbáljuk egy kicsit azt éreztetni vele, hogy amúgy se volt ez a valaki olyan jó ember. Hogy nem veszített sokat azzal, hogy már nincs jelen az életében.

De ha azt mondod neki, hogy te sosem kedvelted ezt a személyt, két dolog történik. Egyrészt észrevétlenül az ő emberismerő képességét kritizálod, másrészről pedig magadra irányítod a figyelmet, hiszen rögtön az lesz a téma, hogy TE miért nem kedvelted őt. Inkább mondd azt, amit igazán szeretnél sugallni ezzel a kifejezéssel: azt, hogy nem ő veszített, és tudod, hogy jobb barátokat/partnert érdemel!

Ezzel a vigasztaló mondattal is hasonló a helyzet, mint az előző pont esetében. Ha valakivel beszélgetsz, és ő megosztja veled, hogy milyen nehéz helyzetbe került, hajlamos lehetsz azt válaszolni, hogy te is jártál már úgy. Hogy pontosan tudod, mit érez, hiszen te is keresztül mentél ezen. A gond, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen nincs két ugyanolyan ember, ergo két ugyanolyan szituáció sem.

Akár szakításról, karrierkrízisről vagy csak a jogsi megszerzéséről van szó, ezzel a mondattal elragadod tőle a figyelmet, és magadra irányítod. Persze az sosem baj, ha megosztod vele, te hogyan éltél meg hasonló helyzetet, de előtte mindig kérdezd meg tőle, hogy segítene-e neki, ha meghallgatna egy ilyen történetet?

Amikor rossz dolog történik veled, hacsak nem vagy profi színész, az arcodra is kiülnek az érzelmeid. Ilyenkor többen megkérdezhetik tőled, hogy mi történt, és teljesen érthető, ha azt mondod, hogy nem szeretnél beszélni róla. De nincs az a kapcsolat (szerelmi vagy baráti), amin ne ejtene egy apró vágást a tény, hogy teljesen elzárkózol azok elől, akik érdeklődnek irántad.

Hiszen őket csak a jószándék vezérli, segíteni akarnak, de te azt érezteted velük, hogy nincs szükséged a jobb kezükre. Érthető, ha egyelőre nem akarsz megnyílni a témáról, de akkor is jobb, ha inkább azt mondod nekik, hogy most még nem állsz készen, de köszönöd a kedves szavakat, és ha már beszélnél róla, keresni fogod őket.