Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benA Szerelem rovat legjobbjai minden csütörtökön a postaládádban
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Nem mondtam el a férjemnek, hogy még mindig szerelmes vagyok az exembe
„Utáltam, hogy az egész esküvőmet a megbánás érzése hatotta át. Csak a szervezés során jöttem rá, hogy még mindig szerelmes vagyok az exembe, de egészen addig nem akartam szembenézni ezekkel az érzésekkel, amíg már menthetetlennek tűnt a helyzet. Azt gondoltam, hogy majd elmúlik ez az egész, hogy szertefoszlanak az érzések, ahogy közeledünk a dátumhoz, de nem ez történt. Egy ponton túl pedig úgy voltam, hogy már nem akarok visszakozni, lesz, ami lesz. Persze elváltam, és soha többet, egyik férfival sem jöttem össze.”
Egész nap hánytam
„Sosem volt kérdés, hogy akarunk majd kisbabát, de arra nem számítottunk, hogy éppen az esküvő előtt leszek terhes. A kezdeti sokk után mindketten nagyon boldogok voltunk, örültünk, hogy a közös kisbabánk ott lehet velünk a nagy napon. Valahol még szerencsésnek is éreztem magamat, hiszen gyorsan jött az esküvő dátuma, nem kellett attól félnem, hogy túl nagy lesz a hasam és nem férek majd bele a ruhámba. Csak arra nem számítottam, hogy éppen az első néhány hetet fogja a hányinger fűszerezni. Egész nap alig bírtam enni pár falatot, végig émelyegtem, táncról és szórakozásról szó sem lehetett. Legszívesebben lefeküdtem volna aludni.”
Olvass még a témában
„Minél zaklatottabb vagyok, a férjem annál inkább semmibe vesz” – ez nem ritka dinamika, de mi az oka?
3 rossz tulajdonság, amit el tudok nézni egy férfinek – és 3, amit nem
„Anyósom kiakadt, hogy már nincs hatalma a férjem felett” – amikor a férfi határt húz az anyjával kapcsolatban
„Akkor vettem először komolyan a panaszkodását” – Férfiak, mi történt, amikor a feleség levette a jegygyűrűt?
Soha ne bízd anyádra az esküvődet
„A szülővárosomban szerettem volna megházasodni, mert apám beteg volt és nem tudott Kaliforniába utazni. Úgy döntöttünk a vőlegényemmel, hogy egy kisebb esküvőt szervezünk, aminek a lebonyolításával anyámat bízzuk meg. Mindent részletesen leírtam neki: milyen virágot, tortát szeretnék, milyen legyen a dekoráció, hova foglaljon nekem időpontot, stb. Az esküvő napján szembesültem vele, hogy semmi sem olyan, ahogy kértem.
Kék a dekoráció, mert anyám szerint az szebb szín, mint a levendula lila, ráadásul az egyszerű menyasszonyi csokrom helyett akkorát rendelt, ami egy koporsóra is nagy lett volna. Megérkeztem a szépségszalonba és akkor tudtam meg, hogy csak fodrászhoz foglalt nekem időpontot, mert azt gondolta, a sminket és a manikűrt meg tudom csinálni magamnak. Semmit nem mondott el, mindent titkolt előlem! Az egyetlen szép emlék erről a napról, hogy tényleg az apám kísérhetett az oltárhoz, egy évvel a halála előtt.”
Kék a dekoráció, mert anyám szerint az szebb szín, mint a levendula lila, ráadásul az egyszerű menyasszonyi csokrom helyett akkorát rendelt, ami egy koporsóra is nagy lett volna. Megérkeztem a szépségszalonba és akkor tudtam meg, hogy csak fodrászhoz foglalt nekem időpontot, mert azt gondolta, a sminket és a manikűrt meg tudom csinálni magamnak. Semmit nem mondott el, mindent titkolt előlem! Az egyetlen szép emlék erről a napról, hogy tényleg az apám kísérhetett az oltárhoz, egy évvel a halála előtt.”
A cikk folytatódik, lapozz!
