Egyszerűen nem volt időm élvezni a napot
„Álló nap kérdések záporoztak rám: Hol szeretnéd a gyertyákat elhelyezni? A megbeszéltnél korábban szeretnéd kezdeni a vacsorát? Mikor akarsz beszédet mondani? Mikor szeretnéd az első táncot? Annyi mindent kérdeztek tőlem és annyi feladatot kellett megoldanom, hogy képtelen voltam megélni a jelent. Nem tudtam lazítani, lehetetlennek tűnt élvezni a pillanatot, mert mindig a következő feladatra koncentráltam. Úgy éreztem, a saját esküvőm napján még mindig esküvőt szervezek.”
Soha, ismétlem, soha ne válassz szűk cipőt
„Kiválasztottam a legszebb cipőt, ami létezik a világon. Csodálatos volt, csillogó, áramvonalas – és szűk. Azt gondoltam, nem fog problémát okozni, mert szépen rásimult a lábamra és egyébként is, a saját esküvőmön mégis csak fontos a látvány, nem? Szó szerint kinyírta a lábamat már a szertartás végére, nemhogy a lagzira.”
Olvass még a témában
„ Egy vasárnapi ebédre sem mehettem át” Amikor a párod családja miatt szakítottál
Igazán szeret a párod? Ha így cselekszik, biztos lehetsz benne
Ilyen, amikor egy szorongó és elkerülő kötődési típus alkot egy párt – és így tudjuk működtetni a kapcsolatunkat
Teszteld! Mennyire könnyen engedsz a csábításnak?
A férjemnek elment a hangja a legénybúcsútól
„A férjem olyan jót bulizott a legénybúcsúján, hogy teljesen elment a hangja és nem is jött vissza az esküvőig. Egész egyszerűen nem tudott beszélni a nagy napon senkivel, hogy az igent helyettesítő suttogásról és az állandó bólogatásról már ne is mondjak semmit. Minden beszédet én mondtam, minden játékot el kellett felejtenünk, amiben meg kellett volna szólalnia. Csak vigyorgott bárgyún mindenkire és persze nézett rám bocsánatkérően egész este.”
A cikk folytatódik, lapozz!
