Az elmúlt években alapvető szerep jutott a pozitív életfelfogásnak, az optimizmusnak: inkább arra koncentráltunk, hogy a boldog, kiegyensúlyozott embereket tanulmányozzuk és megvizsgáljuk, minek köszönhetik elért lelkiállapotukat.
Azonban Del Paulhus nevéhez olyan megkerülhetetlen témák tartoznak, amik kivédhetetlenek, ha az egyensúlyban levő személyiségeket vizsgáljuk. Sötétség nélkül ugyanis nincs fény. Ahhoz, hogy tudjuk, milyen személyiségvonások felelnek a boldogságért és azért, hogy „jó embernek” számítsunk, azzal is tisztában kell lennünk, milyen tulajdonságok okolhatóak személyiségünk „sötét oldaláért”.
Paulhus és munkatársai négy különféle önközpontú és társadalmilag sértő embert soroltak fel, akikkel a legtöbben a mindennapi életünk során találkozunk: ők a nárciszták, a machiavellisták, a nem klinikai pszichopaták és mindennapi szadisták.
Ezek a tulajdonságok mindenkiben ott lapulnak, tehát senki sem kizárólag jó, vagy éppen rossz. Az elemzés során a hangsúly tehát azon van, hogy akiben sokkal több a rossz, mint a jó, az alapvetően gonosz embernek fog számítani. Attól, hogy a alábbiakban felismersz néhány rád jellemző vonást, még nem leszel gonosz, mert mindenki talál olyan negatív tulajdonságot, amivel részben, vagy egészben azonosulni tud.
Kívülállók számára nehezíti a felismerést, hogy azok az emberek, akikre jellemzőek ezek a negatív tulajdonságok, kiválóan leplezik magukat.
Általában extrovertáltak, nyitottak, kedvelik a társaságot és minden esély megvan arra, hogy jó benyomást keltenek. Ez szükséges ahhoz, hogy az embereket saját céljaiknak megfelelően irányíthassák, kihasználhassák.
Ha valakiről messziről ordítana, hogy gonosz, az valószínűleg nem tudná olyan mértékben irányítása alá vonni a környezetét, mint az, aki ezt tökéletesen leplezi, és csak a háttérben, saját igényeinek és céljainak megfelelően irányít.
Ezek az emberek szociálisan sokszor kiemelkedően fejlettek, gyakran megnyerőbbek is, mint mások. Ők jutnak magasabb beosztáshoz a munkahelyükön, magabiztosnak tűnnek, hiszen nem szoronganak mások véleménye miatt. Könnyebben bemutatják erősségeiket akár idegenek előtt is, hiszen sokkal többet hisznek magukról, mint amit a tapasztalat mutat.
Ugyanakkor akadnak olyan feltűnő vonásaik, amik segíthetnek felismerni őket:
1/4. Mi jellemző a nárcisztikusokra?
Ők amolyan igazi önreklámozók, akik folyamatosan vágynak a figyelemre és arra, hogy központi szerephez jussanak, mindenki rájuk figyeljen. A legtöbb embert kifejezetten bosszantja az ilyen szintű önimádat és el is ítélik a nárcisztákat, ugyanakkor sokakat meg tudnak téveszteni és irányítani. Számos előadóművész nárciszta, és éppen ennek a tulajdonságuknak köszönhetik, hogy adott esetben világhírnévre tesznek szert.
2/4. Mi jellemző a machiavellistákra?
A machiavellisták mesterfokon űzik a manipulációt. Gyakori, hogy kisebb-nagyobb bűncselekményekben is részt vesznek, ugyanis nem riadnak vissza a törvényellenes cselekedetektől sem, ha a céljaik eléréséről van szó. Azonban, mivel kiváló manipulálók, jellemző módon nem ők végzik a piszkos munkát. Inkább másokkal végeztetik el a feladatokat és csak lefölözik a hasznot.
3/4. Mi jellemző a nem klinikai pszichopatákra?
Ők azok az emberek, akik gyakran bántanak másokat, élvezetet találnak a lelki terrorban, a zsarolásban. Van bennük egy adag nagyképűség és manipulatív képesség is, valamint izgalmas játéknak fogják fel azt, ahogy kárt okoznak ismerőseiknek, vagy akár vadidegeneknek.
Hajlamosak az erőszakra, bűncselekmények elkövetésére. Sok olyan, alapvetően gonosz ember van, akiben a pszichopátia szintje elég alacsony ahhoz, hogy ne kerüljön börtönbe, ugyanakkor rendszeresen árt azoknak, akikkel együtt, egy közösségben él.
4/4. Mi jellemző a mindennapi szadistákra?
A mindennapi szadisták hasonlóan érzéketlenek, mint a korábban felsorolt típusok, de alapvetően különböznek tőlük abban, hogy kifejezetten élvezik a kegyetlenséget. Sűrűn előfordul, hogy olyan körülményeket teremtenek maguknak, pl. olyan beosztást választanak, amiben gyakorolhatják a kegyetlenkedésüket.
A mindennapi szadisták szívesen lesznek rendőrök, katonák, vagy kommandósok, így a törvény mögé bújva árthatnak másoknak. Ugyanakkor Paulhus is kiemeli, nem állítja, hogy minden ilyen típusú beosztás mögött szadista hajlamú emberek állnak, de köztük magasabb a szadisták száma.