Azok a félelmek, amelyeket egy tíz éves kislány szorgalmasan beleírt egy zárható naplóba, szinte szóról szóra ugyanazok, amelyekkel felnőttként is megküzdök, csak más szavakba csomagolva, más helyzetekben. A „nem vagyok elég jó” akkor egy iskolai szereplés miatt volt, most egy munkahelyi döntés miatt van. A formátum más, az érzés ugyanaz.
Kanállal ette a pörköltet – ezért lett vége a kapcsolatnak
Ez elgondolkodtatott. Vajon ezek a félelmek valóban a felnőttkor problémái, vagy sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint gondolnánk? Vajon amit ma magunkról gondolunk, a kétségeink, az önbizalmunk hiánya, az a mélyen ülő érzés, hogy valahogy nem stimmelünk, az mikor kezdődött valójában?
