Február 21. az anyanyelv világnapja, és mivel mindenki számára a sajátja a legkedvesebb, ez alkalomból mi is a magyar nyelvről szedtünk össze néhány érdekességet. Anélkül, hogy azt próbálnánk sugallni, bármelyik nyelv is értékesebb lehet bármelyiknél, az alábbi tények mégis kicsit megdobogtathatják a magyar beszélők szívét.
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/5 Egyedül Európában
Bár sokan, sokféleképpen próbálták már cáfolni, tudományos szempontból a finnugor rokonságot ért kritikák finoman szólva is megmosolyogtatók, és nincs olyan nyelvész, aki komolyan venné őket.
Az tehát közismert, hogy a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik, de azt tudtad, hogy az egész családfán mindössze 3 olyan nyelv van, amely egy-egy ország hivatalos nyelve?
Ezek az észt, a finn és a magyar nyelvek. Az észt és a finn a finnugor nyelvek finn-permi ága alá tartoznak, az ugor ágon egyedül a magyar nyelvhez “tartozik” ország.
A magyar nyelvvel legközelebbi rokonságban egyébként a vogul és osztják, más néven hanti és manysi nyelv tartozik – mindkét nyelvet Oroszországban élő nemzetiségek beszélik.
2/5 Régi idők nyelve
Nem minden nyelvész ért egyet abban, hogy egyáltalán van értelme egy nyelv koráról beszélni, hiszen az élő nyelvek folyamatosan változnak, így azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy válik el egy nyelv a többitől, és meddig beszélhetünk ugyanarról a nyelvről, az állandó változások ellenére.
Akik mégis így tesznek, azok a magyar nyelvet nagyjából 3 000 évesnek gondolják, vagyis úgy vélik, 3 000 évvel ezelőtt különülhetett el, és válhatott önálló nyelvvé a magyar a többi uráli nyelv között.
Ha ez így van, akkor a magyar nyelv régebb óta “létezik”, mint a latin – arról nem beszélve, hogy ez utóbbi időközben holt nyelvvé is vált, míg a magyarnak azért jócskán vannak anyanyelvi beszélői ma is.
A magyar nyelvben ma három igeidőt szokás elkülöníteni, de régebben több olyan igeidő is létezett, ami mára kihalt. Ilyenek például a múltat kifejező összetett alakok, amelyek mesékben, archaikus elbeszélésekben még fellelhetőek, például mentem vala.
A „vártam volt” típusú igék pedig még a 19. században is léteztek, sőt egyes nyelvjárásokban ma is használják őket.
Érdekesség, hogy a magyarban a jövő idő kifejezésére nem feltétlenül kell használnunk a jövő idő segédigéjét, elég, ha időhatározó szerepel a mondatban.
Vagyis az „el fogom olvasni” jövő idejét ugyanúgy kifejezhetjük a „majd elolvasom” szerkezettel.
