Egyes munkavállalók évekig – akár évtizedekig is – egyetlen vállalatnál maradnak. De ez vajon a hűség vagy a lustaság jele?
Az egy munkakörben eltöltött idő létfontosságú szerepet tölt be, amikor azt kell eldönteni, hogy egy munkavállaló vonzó-e a munkaerőpiacon – legalábbis ez az uralkodó narratíva. Annak ellenére, hogy sok munkavállaló gyakran vált munkahelyet, és mégsem okoz gondot számukra az új munkahely megtalálása. Mégis, egyes alkalmazottak attól tartanak, hogy ha egy évnél hamarabb otthagyják a munkahelyüket, akkor az azt a benyomást keltheti, hogy nem képesek megtartani egy pozíciót.
Bizonyos értelemben logikus, hogy a derék „céges munkatárs” – valaki, aki évekig, ha nem az egész pályafutása során egyetlen szervezetnél dolgozik –, a piedesztán marad. Bizonyos, hogy a hűségükért, kitartásukért és ismereteikért ezek az emberek elismerést érdemelnek. Ezek mind kívánatos tulajdonságok egy potenciális alkalmazottnál.
Egyes szakértők szerint azonban előfordulhat olyan dolog, hogy túl sok a kitartás. „Rengeteg pozitív konnotáció van azzal kapcsolatban, ha valaki sokáig marad egy szerepben, de van némi negatívum is” – mondja Jamie McLaughlin, a New York-i székhelyű Monday Talent toborzó cég vezérigazgatója.
Bár bizonyos, hogy nagy tapasztalattal rendelkezel, és számos más előnnyel járhat, ha egy munkáltatónál dolgozol, ha túl sok időt töltesz egy szerepkörben, az akár ellened is fordulhat. Egyes toborzók úgy érzik, van egy „fordulópont”, ahol a lojalitás potenciálisan önelégültséget jelezhet.
A fordulópont a munkáltató szemével
Rengeteg igazság van abban az elképzelésben, hogy a vállalatnál való hosszú távú tartózkodást általában kedvezően ítélik meg. McLaughlin szerint ez a szakértelem ígérete. Egy biztos jel arra, hogy valaki, aki hosszú ideje sikeres egy adott pozícióban, valóban tudja a dolgát. Az egy munkahelyen töltött évek dolgozói lojalitásról is árulkodnak, valamint arról is, hogy a dolgozó rájött, mit akar egy szerepkörtől – teszi hozzá.
Lehet azonban egy pont, ami után az egy helyen való tartózkodás rossz színben tünteti fel a munkavállalót. „Nyolc, kilenc, tíz év, ez fantasztikus” – mondja. „De 15, 17, 19 év… itt már nagy különbség van. Azt hiszem, van egy ablak, ahol az egyensúly egy kicsit megbillent.” Például az, hogy ennyi ideig egy pozícióban van valaki, azt jelezheti, hogy a szakmai fejlődése megtorpant, vagy nem is képes váltani.
„Ha csak egy iparágban, egy üzletben dolgoztál, az egy kicsit egydimenzióssá tehet téged”
– mondja McLaughlin.
„A munkaerő-felvételi vezető szemszögéből megkérdezném, mennyire változatos a tanulási és fejlesztési stílusuk? Hajlandóak-e kockázatot vállalni, vagy kerülik a kockázatot? Elég dinamikusak? Mennyire motivált ez a személy? Miért nem akartak továbblépni?”
Claudia B Kropf, az egyesült államokbeli National Automobile Dealers Association humán erőforrásokért felelős alelnöke és a Monday’s Row HR tanácsadó cég alapítója egyetért azzal, hogy a hosszú hivatali idő elgondolkodtathatja a munkaerő-felvételi vezetőket, nem hiányzik-e a dolgozóból az ambíció. Úgy véli, „a túl hosszú pozícióban maradás legnagyobb hátránya, hogy a dolgozó belenyugszik a status quóba”. Emiatt a leendő munkaadó aggódhat, hogy valaki túlságosan beépült az egyik vállalati kultúrába ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodjon a másikhoz.