Azt mondják, az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Ezekben az esetekben azért kellettek a zseniális rendezők is, de a témát, a történetet valóban megtörtént események diktálták. Kihagyhatatlan dokumentumfilmeket ajánlunk, amelyek nem csak lekötik a figyelmedet, de el is gondolkodtatnak, vagy akár vitára késztetnek.
Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine, 2002.)
1999. április 20. A koszovói háború legpusztítóbb bombázását hajtja végre az USA. Ugyanezen a napon a világ másik felén, egy amerikai középiskolában két diák besétál az iskolába, és hideg vérrel tüzet nyit a többi gyerekre. Az iskolai lövöldözés híre az egész világot megrázta, Michael Moore pedig ennek kapcsán készítette el dokumentumfilmjét, melyben arra keresi a választ, hogyan lehetséges, hogy az ország, ami az ígéret földje, és ami állandóan a boldogságot keresi, nyakig gázol az erőszakban.
A húsba vágó, merész és nem ritkán provokatív filmben szóba kerül a fegyvertartási engedély, az USA külpolitikája, megszólalnak politikusok és maga Marilyn Manson is. A film 2003-ban megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, 2002-ben pedig a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál díját.
Pingvinek vándorlása (March of the Penguins, 2005.)
A császárpingvinek hosszú-hosszú időn keresztül rejtve maradtak az emberiség szeme elől, hiszen jeges otthonuk nem éppen hívogató táj a mi fajtánk számára. Hogy vándorlásuk során milyen sok drámai, izgalmas helyzetbe keverednek, hogy mennyire egyedi, jellegzetes karakterük van, hogy milyen bonyolultak, összetettek a kapcsolataik, azt Luc Jaquet rendezőnek és stábjának köszönhetően tudjuk, akik 13 hosszú hónapon keresztül követték ezeket a csodálatos állatokat.
Azon túl, hogy rengeteget tanulhatsz belőle, a szokásos természetfilmes dokumentumfilmes stílusnál sokkal szórakoztatóbb, történetközpontúbb elbeszélésmód miatt a film kifejezetten élvezetes is tud maradni.
Sharkwater (Sharkwater, 2006.)
The Truth Will Surface, vagyis az igazság a felszínre jön a film szlogenje szerint. Rob Stewart dokumentumfilmje igazságot próbál szolgáltatni a tengeri ragadozóknak, és bemutatni, milyen fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémánkban, milyen intelligens és különleges állatok – azaz mennyivel többek, mint az érzéketlen, megállíthatatlan gyilkológép toposza, amit a horrorfilmek és a sikerhajhász természetcsatornák filmjei kreáltak belőlük.
Egy nap szeptemberben (One day in September, 1999.)
Az olimpiák történetében az egyik legsötétebb, legszomorúbb az 1972-es müncheni olimpia, amikor a játékokat palesztin terroristák egy csoportja szakította meg, akik izraeli sportolókat ejtettek túszul. A tragédiába fulladó események felelevenítésére Kevin Macdonald nem csak archív felvételeket használ, de megszólaltat tisztviselőket, sőt az egyik túlélő terroristát is.
A film nem tér ki az olyan kényes kérdések elől sem, mint hogy megfelelően fel volt-e készülve a rendőrség az olimpia biztosítására, vagy hogy miért nem fogadták el az izraeli kormány segítségét a hatóságok.
Özönvíz előtt (Before the Flood, 2016.)
Vajon van-e még időnk mindent visszafordítani? És mi az, amit már réges-régen elveszítettünk? Fisher Stevens rendező Leonardo DiCaprioval mutatja be azokat a környezeti változásokat, amelyek a terjedő ipar, a fogyasztói társadalom, és a talán túlságosan is későn eszmélő – ha egyáltalán eszmélő – emberiség számlájára írhatunk. Elgondolkodtató, vészjósló, torokszorító film, aminek nem titkolt célja, hogy felnyissa a szemeket.