„Megbántam, hogy elváltam.” 10 tanulságos történet

A barátnőim zöme és én is huszonévesen házasodtunk és egy évtized múlva – amikor már mindenkiről leesett a rózsaszín szemüveg - sajnos mindegyikünk házassága megfáradt. Ők sorban elkezdtek elválni, újra bulizni járni, egy második reneszánszt élni. Megirigyeltem az új életüket, a kalandjaikat, olyan régen volt már, hogy flörtöltem volna valakivel. Valami kis izgalomra vágytam, ezért én is elváltam. A férjem kérdezte, biztos vagyok-e a döntésemben és én azt mondtam, igen.

Gyerekünk nem volt, újra szabadnak akartam érezni magam. A bulizást és újra meglelt függetlenséget két év alatt meguntam és a férfiak, akikkel összejöttem, közelébe sem értek a férjemnek. Most elmúltam negyven, a férfiak már észre sem vesznek, a volt férjem pedig újraházasodott és boldog a 28 éves feleségével, akitől már gyereke is van.

Megbeszéltük, hogy elválunk, de utána évekig egyikünk sem találta a helyét. Végül megkerestem és megmondtam neki, hogy még mindig őt szeretem. Azt mondta, ő is így érez, de sajnos beteg és két hónap múlva meghalt prosztatarákban.