Igazából nem mondhatom, hogy bánom, mert különösebb szavam nem volt a dologban, mégis bánom. A feleségem egyik nap elém állt, hogy el akar válni. Húsz éve voltunk együtt, fiatalon kerültünk össze. Még mindig szerettem, de megértettem, hogy nem ez az az élet, amire vágyott és nem akartam visszatartani, ezért elengedtem. Azóta is egyedül vagyok, nem is akarok mást és nem is ismerkedem.
Ő talált magának új párt, azt mondja, jól megvannak. Amit a mai napig nagyon bánok az az, hogy nem küzdöttem érte. Mindig arra gondolok, mi lett volna, ha nem hagyom elmenni és újrakezdhettük volna együtt. Lehet, hogy nem érdekelte volna, de van egy kis esély arra, hogy meg tudtam volna győzni és ez a tudat megőrjít.