Sajnos a féltékenység a legtöbb esetben önbizalomhiányból ered, ebből adódóan nem is lehet kezelni a párkapcsolaton belül. Ahhoz, hogy száműzd az életedből, először magadban kell rendet tenned. De milyen jelekből tudhatod, ha az egészséges és elfogadható határt már átlépted, és túlzásba vitted a féltékenykedést?
Megpróbálod beosztani a kedvesed szabadidejét
Párkapcsolatban természetes, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, és igyekszünk arra törekedni, hogy összehangolhassuk a szabadidőnket. Ezzel nyilván semmi gond nincsen sőt, inkább az okozhat problémát, ha jellemző módon és rendszeresen külön-külön töltitek azt az időt, amit egymásra is szánhatnátok.
Éppen emiatt lehet aggasztó és intő jel, ha arra törekszel, hogy beoszd a szerelmed szabadidejét.
Adott esetben a megkérdezése nélkül is közös programokat fixálsz le, vagy úgy tervezed meg a komplett hétvégét, hogy esetleg csak néhány órát hagysz számára, mikor azt csinálhat, amit szeretne.
Ez még egy gyermek esetében is túlzás… A féltékenység kivetülése lehet, ha úgy érzed, muszáj folyton programot biztosítanod a szerelmed számára, nehogy ő önállósodjon, és ideje legyen esetlegesen félrekacsintani, vagy másokkal ismerkedni.
Rákényszeríted, hogy bizonyítsa a hűségét
Sajnos nagyon rossz úton haladsz, ha elvárod a kedvesedtől, hogy bizonyítsa számodra, mit érez.
Eleve rossz, ha nem érzed automatikusan, hogy szeret és hűséges hozzád, de az csak hab a tortán, ha nem hiszed el azt, amit mond.
Tipikus példa erre, mikor be kell bizonyítania, hogy tényleg túlórázott, esetleg még arra is vetemedsz, hogy felhívd a kollégáit, vagy a recepcióst, hogy valóban benn kellett-e maradnia a munkahelyén.
Ha nem ismeretlenek számodra az ilyen és ehhez hasonló szituációk, akkor egész biztos lehetsz benne, hogy alaposan túllőttél a célon a féltékenykedést illetően.
Még az a férfi sem fogja sokáig tűrni ezt az ellenőrzést, aki fülig szerelmes beléd…
Ellenőrzöd a profilját és a levelezéseit
Sokak szerint a bizalmat illetően alapvető, hogy be tudunk lépni a másik közösségi oldalára, levelezésébe, mások szerint ez a magánszféra súlyos megsértése. A legideálisabb talán az lenne, ha a lehetőség mindenki számára adott lenne, amivel azonban nem élnénk – tehát ismernéd a szerelemed jelszavát, de eszedbe se jutna, hogy belépj az e-mailjei közé. Ezt természetesen mindenkinek kapcsolati szinten kell eldöntenie, de ami biztos, hogy ha kutakodsz a levelezésében, az nem egészséges.
Ugyanígy nem az, ha „csak” megpróbálod feltörni a fiókját, vagy állandóan azt lesed, kiknek a képeit kedvelte, hova írt kommentet, milyen eseményre jelentkezett be, stb. Attól, hogy párkapcsolatban éltek, még mindketten önálló döntésekre képes felnőttek vagytok, és tételeznetek kell egymásról, hogy egyénileg is tudjátok kezelni a közösségi oldalatokat, akárcsak a levelezéseteket. Ha még a virtuális hűségében sem bízol, akkor ki van zárva, hogy a való életben ne ess túlzásba a féltékenységet illetően.
Azonnal a legrosszabbra gondolsz
Nem csak a szerelmi életedet lehetetleníti el, hanem a saját lelki egészségedet is tönkreteszi, ha állandóan féltékenykedsz. Pedig alighanem erről van szó, ha bármilyen esemény kapcsán, azonnal a legrosszabbra gondolsz.
Késik este? Eszedbe se jut, hogy az átlagosnál nagyobb a forgalom, azonnal arra gondolsz, hogy van valakije.
Kapott egy üzenetet éjszaka? Ez csak és kizárólag egy szerető lehet, ki van zárva, hogy egy barátjával éppen most szakítottak, és nem tud kihez fordulni vigasztalásért… Nyilván nem kell naivnak lenni és mindent elhinni, mert sokszor a női megérzés nem hazudik.
De saját magad számára is kiváló bizonyíték, hogy túl sokat féltékenykedsz, ha azonnal a legrosszabb eshetőségre gondolsz az ilyen teljesen hétköznapi dolgokkal kapcsolatosan. Ideje feltenned magadnak, magatoknak a kulcskérdést: miért érzel így?
