„Bezzeg az én időmben!” Maradj örök fiatal siránkozás helyett!

Mindig kiakadok, amikor meghallom ezt a mondatot, több okból is. Egyrészt én is utáltam ezt hallgatni nagyon fiatalként, másrészt ilyenkor mindig az az érzésem, hogy azok az emberek szeretik ezt hangoztatni, akik túlságosan befeszülve, mindenféle lazaság és nyitottság nélkül élik az életüket. Ezzel sincs különösebb baj, csak ez nem a fiatalok hibája. Ebbe párszor én is belefutottam, bár azt gondolom, hogy tényleg nem a legjobb irányba halad a mai alfa generáció.

Ettől függetlenül nem szeretnék minősíteni, általánosítani, hiszen én is voltam a mostani állapotomnál sokkal fiatalabb és én is kiakasztottam az idősebb generációt. Valóban, egész másként, de voltam én is „mai fiatal”. Sőt, a szüleim és a nagyszüleim is voltak, szóval le lehet szállni az éppen aktuális fiatalokról. Nincs egyszerű dolguk, hiszen a világ felgyorsult, ahogy az ő életük és fejlődésük is.

A zene az emberiség egyik legnagyobb ajándéka. Belegondoltál már, hogy mennyi mindenen átsegít minket? Ott van velünk a boldog és nehéz pillanatokban is, akkor is, mikor halálra unnánk magunkat, de segít sportolás közben is fokozni a teljesítményünket. A zene csoda és minden kornak megvan a saját dallama. Én örök szerelmese leszek a 80-as, 90-es éveknek, de a mai zenéknek is. Persze nem szeretem az összes mai zenét, de régebben sem szerettem mindent, amit meghallgattam. Azonban szeretek minden újdonságba belekóstolni, meghallgatom a mai slágereket is és, ami tényleg tetszik, fel is kerül a lejátszási listámra. Még akkor is, ha azt egy 20 éves fiú énekli.