Megfogadtam, hogy én soha nem ejtem ki a számon a felmenőim közkedvelt, „Bezzeg az én időmben” mondatát, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy a mai fiatalokon ércelődök. Ez egy jó vészcsengő volt számomra, mert már akkor tudtam, hogy a húszas éveim végén még túl korai lenne megismételni az őseim hibáit.
Ezek a mai fiatalok…
Mindig kiakadok, amikor meghallom ezt a mondatot, több okból is. Egyrészt én is utáltam ezt hallgatni nagyon fiatalként, másrészt ilyenkor mindig az az érzésem, hogy azok az emberek szeretik ezt hangoztatni, akik túlságosan befeszülve, mindenféle lazaság és nyitottság nélkül élik az életüket. Ezzel sincs különösebb baj, csak ez nem a fiatalok hibája. Ebbe párszor én is belefutottam, bár azt gondolom, hogy tényleg nem a legjobb irányba halad a mai alfa generáció.
Ettől függetlenül nem szeretnék minősíteni, általánosítani, hiszen én is voltam a mostani állapotomnál sokkal fiatalabb és én is kiakasztottam az idősebb generációt. Valóban, egész másként, de voltam én is „mai fiatal”. Sőt, a szüleim és a nagyszüleim is voltak, szóval le lehet szállni az éppen aktuális fiatalokról. Nincs egyszerű dolguk, hiszen a világ felgyorsult, ahogy az ő életük és fejlődésük is.
Ettől függetlenül nem szeretnék minősíteni, általánosítani, hiszen én is voltam a mostani állapotomnál sokkal fiatalabb és én is kiakasztottam az idősebb generációt. Valóban, egész másként, de voltam én is „mai fiatal”. Sőt, a szüleim és a nagyszüleim is voltak, szóval le lehet szállni az éppen aktuális fiatalokról. Nincs egyszerű dolguk, hiszen a világ felgyorsult, ahogy az ő életük és fejlődésük is.