Mit érez, aki hallja
Aki fiatalon hallja ezt, az gyakran azt érzi, hogy amit gondol, az nem számít, amíg el nem ér egy bizonyos kort. Ez különösen rosszul esik akkor, ha valami nagyon fontosat osztott meg, például egy döntést, amit meg kell hoznia, vagy egy problémát, amit épp átél. Előfordulhat, hogy legközelebb már meg sem szólal, mert úgyis ugyanezt a választ kapja. Ez pedig kár, mert mindkét fél veszít vele, a fiatal is, és az is, aki tanulhatna belőle valamit.
Ilyenkor sokan nem is annyira a mondaton bosszankodnak, hanem azon, hogy nem kaptak érdemi választ. Az ember ugyanis ilyenkor nem feltétlenül tanácsot vár, hanem azt, hogy meghallgassák.
Ha ez többször megismétlődik, könnyen kialakulhat benne az érzés, hogy a véleménye addig nem számít, amíg meg nem öregszik hozzá.
Van, aki ettől dacos lesz, és épp ezért kezd el még hangosabban érvelni. Mások inkább visszahúzódnak, és a következő hasonló helyzetben egyszerűen nem szólnak semmit. Egyik reakció sem tesz jót a kapcsolatnak, mert az attól kerül távolabb, hogy valaki úgy érzi, nem mondhatja el, mi van benne. Olvass még a témában
Tegnap még szeptember volt, holnap meg már karácsony?
Ezt hozza 2026. október 25. a numerológia szerint: befejezés és lelki újjászületés
A fejlődés toronyháza – te hányadik emeleten tartózkodsz?
Lassan sétálók, boltban tévelygők: tényleg olyan türelmetlenek lettünk, hogy mindenkit gyűlölünk, akitől nem tudunk haladni?
Ha egy idősebb ember tényleg át szeretne adni valamit a saját tapasztalatából, ennél jobb mondatok is vannak. Például:
„Én is így gondoltam annak idején, aztán nálam ez történt.”
„Szerintem ez nehezebb lesz, mint gondolod, de beszéljünk róla.”
Ezekben benne van a tapasztalat, mégsem zárják le a beszélgetést, hiszen a másiknak lehetősége marad válaszolni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
