Egyedül
Csak két évet töltöttem a „szakmában” – amíg talpra nem álltam anyagilag – de a mai napig arra emlékszem leginkább ebből az időszakból, hogy milyen magányosak voltak azok a férfiak, akik hozzám jártak. Voltak olyanok, akik egyedül éltek, nem volt senkijük és a velem eltöltött egy óra volt az összes emberi érintkezésük. De olyan kuncsaftom is sok volt, akinek volt felesége, gyerekei, barátai és mégis kellett neki valaki, akinek megnyílhat.
Számtalanszor hallgattam végig, amikor munkahelyi konfliktusokról, családi drámákról vagy baráti veszekedésekről beszéltek. Egy-egy napról elmondhatom, hogy lelkileg megterhelőbb volt, mint fizikailag. Néha eszembe jut, mi lehet azóta ezekkel az emberekkel, vajon most másik szexmunkásnak öntik ki a szívüket?
