Gyászold meg a kapcsolatot!
A szakítással együtt jár a kapcsolat elvesztése, néhány járulékos barát és a volt párod családjának a hiánya is. De a hiánylista itt nem ér véget: lehet, hogy az addigi otthonodat, a társadalmi státuszodat, az elképzelt jövődet is elveszíted. Mint minden egyes veszteségnél, itt is fontos, hogy hagyj időt a gyászra. Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. A természetes reakció az elkerülés, mert túl fájdalmas szembenézni a valósággal. Ám, ha meg akarod úszni ezt a részt, az depresszióhoz, szorongáshoz, önértékelési problémához, sőt akár testi tünetekhez is vezethet, és persze a továbblépés sem fog menni.
A gyász elmaradhatatlan része a gyógyulási folyamatnak, és a továbblépéshez vezető út egyik egészséges lépcsőfoka.
A gyász folyamata öt egymásutáni fázis: tagadás (amikor képtelenek vagyunk elfogadni a veszteséget), harag (amikor szembesülve a tényekkel tehetetlen dühöt érzünk), alkudozás (amikor arra gondolunk, bárcsak lenne még esély újra visszaszerezni az elvesztett személyt), depresszió (amikor tudatosul bennünk az örök veszteség, és végtelen szomorúság tölt el), illetve az elfogadás (amikor megindulhat a sebek gyógyulása, és elegendő erőt érzünk magunkban a továbbéléshez).
Légy kedves magadhoz, fogadd el, hogy a gyász időt vesz igénybe, fogadd el az érzéseidet, és hagyd, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell – ne ostorozd magad.
