Mit tehetünk?
Mivel ez egy játszma, ha felismertük, lépjünk ki belőle! Vagy a kapcsolat megszakításával vagy próbálkozzunk a szembesítéssel, őszinte beszélgetés keretében. Semmiképpen ne szégyenítsük meg, bármennyire is kártékony a működése, mert pontosan az ellenkezőjét erősítjük benne: ismét nem fogadja el valaki és továbbra sem bízhat meg az emberekben.
Ha úgy döntünk, hogy maradunk, legyünk diszkrétek és türelmesek: ne „áldozzuk fel” meglévő kapcsolatainkat, tartsunk egészséges távolságot, viszont töltsünk több időt kapcsolatéhes ismerősünkkel. Az ilyesfajta függőségből sem egyik napról a másikra szabadulnak meg emberek, tőle sem várhatjuk, hogy vezényszóra megnyíljon és elmélyüljön.
Keressünk közös értékeket, amelyek mentén tartalmas programokat szervezhetünk, közös élményeket gyűjthetünk úgy, hogy nem vonunk be több résztvevőt! A kapcsolatvámpír számára a változatosság kulcsfontosságú, de ezt elsősorban az újabb és újabb emberek társaságában éli ki. Időt igényel míg megtapasztalja és elhiszi, hogy nem kellenek újabb emberek ahhoz, hogy jól érezze magát és értékes legyen valaki számára. Olvass még a témában
Beszélgessünk minél többet vele! Olyan rejtett indítékokra is fény derülhet, amelyek miatt egyértelműen szakember segítségére lesz szükség. Magától nem biztos, hogy segítséget kérne, de ha támogatjuk (és nem kinevetjük vagy elutasítjuk), nagyobb esély van rá, hogy pszichológushoz fordul.
Kitartóan legyünk vele őszinték! Ez a legfontosabb. A hazugságspirál, melyben élnek, kábítószerként befolyásolja észlelésüket.
Őszinteségünk sokkhatásként éri majd, de ha azt tapasztja, hogy ezzel nem bántani akarjuk, hanem kitartunk mellette, meglesz az eredmény: nyitni fog a valódi érzelmek irányába.
Ha maradunk, türelemjáték, de lehet, hogy megéri – ha megszakítjuk viszonyunkat a kapcsolatvámpírral, legalább mi tanuljunk belőle!